Századok – 2002
Tanulmányok - Frank Tibor: Kossuth és Shakespeare: nyelv és politika IV/863
874 FRANK TIBOR Roscoe Thayer 1899-ben megemlíti emlékirataiban, hogy „További négy évre ítélték, s ez alatt Shakespeare tanulmányozása volt nagy vigasza."85 „Angol nyelvtudása", idézte fol Parke Godwin 1895-ben, röviddel Kossuth halála után, „nem a mi mindennapi nyelvünk, hanem az Erzsébet-kor angolsága volt. Tudja, úgy tanulta a börtönben, Shakespeare-től meg a Bibliából, és olykor volt benne valami tömör erő, kerek teljesség, Hooker vagy Jeremy Taylor majesztétikus gördülése. Igaz, különös volt hallani azokat a kifejezéseket, melyeket az emberiség költőóriása a Róma szabadságát perlő Brutus, vagy a száműzött Lear szájába adott, amikor utóbbi az elemekkel társalgott és tölgyeket hasogató villámokat tett szenvedélye eszközévé és társává."86 Beszédei másokban is azt a benyomást keltették, hogy „tudós ember, aki könyvekből sajátította el az angol nyelvet. Kevés köznyelvi kifejezést használt."87 A kortárs amerikai államférfiak mindazonáltal úgy jellemezték Kossuth pályafutását, hogy „olyan üstökös a politikai szónoklat egén, aminőt csak ritkán lát az emberiség."8 8 Kossuth angliai fogadtatása olykor ellentmondásos volt, ám már Shakespeare puszta említése is megtette hatását. A magyar államférfi 1852-es birminghami beszédében is pontosan tudta, milyen Shakespeare-idézettel magasztalja Anglia hatalmát - ha az idézet maga nem is volt tökéletesen szöveghű: „Nagyonis jól tudom, hogy Britannia, a roppant háromágú szigonnyal erős jobbjában mindenre fel van jogosítva — még többre is, mint hajdanán — hogy az Önök nagy Shakespeare-jének szavaival: 'This England never did, nor ever shall, Lie at the proud feet of a conqueror.' [Arany János klasszikus fordításában: 'Még nem borult, nem is fog Ánglia Kevély hódító lábához borulni,'] Nagyon is jól tudom én ezt" - tette hozzá Kossuth.8 9 Amint azt a kormányzó 1852-ben napvilágot látott, népszerű életrajza írta: „Shakespeare-rel karöltve mesterien játszott az emberi szív titokzatos hárfáján, melynek húrjait oly biztos kézzel érintette meg."9 0 „Angliában — folytatja később az életrajz szerzője — „olyan férfiak, akik fél évszázada hallgatták az ékesszólást a brit parlamentben, és egykedvűen tudták végighallgatni olyan ügyvédek szépen szóló védőbeszédeit, kik birodalomszerte arról voltak híresek, hogy megríkatják a bírákat is, azon kapták magukat, hogy szívük megdobban az ő hangja hallatán. Ekesszólását 'shakespeare-i'-nek, 'miltoni'-nak és 'ámulatba ejtőnek' nevezték."9 1 85 William Roscoe Thayer, Throne-Makers (Boston & New York: Houghton Mifflin, 1899, repr. 1927), 89. Kossuth K. 2751/22, Huziányi István gyűjtemény, Országos Széchényi Könyvtár, Budapest. 86 Parke Godwin, Commemorative Addresses (New York: Harper & Brothers, 1895), 132-133. 87 Boutwell, Reminiscences, 213. 88 Uo., 214. 89 Headley, 392-393. Idézet Shakespeare, János király с. drámájából, V felvonás, 7. jelenet. Helyesen: „never shall", illetve „proud foot". 90 Headley, 50. 91 Uo., 302.
