Századok – 2002
Tanulmányok - Frank Tibor: Kossuth és Shakespeare: nyelv és politika IV/863
KOSSUTH ÉS SHAKESPEARE: NYELV ÉS POLITIKA 875 A The Athenaeum recenzense is megemlékezett a kormányzó börtönéveiről és a Shakespeare-történetről, s nagy lelkesedéssel közölte: „A nagy drámaírótól tanulta meg nyelvünket, gondolkodásmódunkat, nemzeti érzéseinket. Bizonyos, hogy nyelvünk rendkívüli birtoklása mind a száműzött, mint ügyének képviselete szempontjából erőnek bizonyult. Az osztrák rendőrség sajnálatos baklövése volt éppen Shakespeare-t adni neki zárkatársul!"9 2 Douglas William Jerrold angol író és újságíró — kifejezni akarván „minden rendű-rangú és pártállású" angol érzelmeit — azt javasolta, hogy gyűjtsenek aláírásokat „hálaajándékra, ami egy igen szép Shakespeare-kiadás lenne díszes foglalatban".93 Harriet Beecher Stowe idézte föl, hogyan keletkezett ez az ötlet: „Még itt is vannak, akik örömüket lelik benne, ha rágalmakat szórnak Kossuthra, minap is a legalaptalanabb vádakkal illették bizonyos sajtótermékekben. Ezt ellensúlyozandó lelkes, nyilvános találkozó tartatott, melyen egy káprázatos Shakespeare-kiadással ajándékozták meg őt."94 A Harper's New Monthly Magazine nem késlekedett az aktus hátterének föltárásával, s tudósította olvasóit a gyűjtésről, „melyet Kossuth számára indítottak, hogy megajándékozzák őt egy míves ládikában átadott Shakespeare összkiadással." A Harper's Magazine idézi Douglas Jerroldot, aki szerint „Kossuth rövid élettörténetéből tudjuk, hogy egy ausztriai börtönben tanult meg angolul és Shakespeare volt a tanítómestere. A gondolatra, hogy Kossuth a Halhatatlan szavaival fegyverezte fel magát — olyan fegyverrel, melyet Ausztria meg fog ismerni — felhevül az angol vér. Angolok százezrei örvendeznek tehát, hogy ílymódon kifejezhetik Kossuthnak hálájukat azokért a dicső szavakért, melyeket körünkben kimondott, szavaiért, melyek együtt lüktettek a nemzettel."95 Kossuth az ajándékozási aktus hírére igen izgatott lett. 1853. május 3-án kelt, mindeddig kiadatlan levelében, mely jelenleg Washingtonban, a Folger Shakespeare Library tulajdonában van,96 politikus barátjához, Charles Gilpin brit parlamenti képviselőhöz fordul, felfedve Shakespeare iránti lelkesedésének politikai hátterét: „Már kedd van; s nekem még semmi értesülésem a 'Shakespeare adományozással kapcsolatos összejövetelt'] felől, melyen kívánsága szerint pénteken meg kell jelennem. Valóban lesz-é, vagy sem? A nap mely órájában? Minő lesz jellege? A széles nyilvánosság előtt zajlik majd, vagy valamely bizottság magánjellegű öszszejöveteleként? Szándékolnak-é annak bármely politikai jelleget adni, vagy sem? 92 Eloquence of Kossuth, 217. 93 Uo. Douglas Jerrold 1851. évi gyűjtéséről, amelyet a Daily News c. lapban kezdeményezett, ld. É. H. Haraszti, Kossuth: Hungarian Patriot in Britain. A Book to Commemorate the Centenary of his Death 1894-1994 (London-Budapest, 1994), 29-31. Kitűnő, új szempontokat ad a Shakespeare-prezentáció történetéhez Deák Ágnes, 832-848. 94 Stowe, 182. 95 Harper's New Monthly Magazine, Vol. IV 1852, 277. Gál István másolata, Gál István családjának szívességéből. 96 Kossuth Charles Gilpin, Esq.-hez, 21 Alpha Road, Regents Park, 1853. május 3., The Folger Shakespeare Library, Washington, D.C.. Hálás vagyok Dávidházi Péternek, amiért rendelkezésemre bocsájtotta ezt az őáltala, Washingtonban talált dokumentumot. Gilpin válasza sajnos nem található meg a Magyar Országos Levéltárban.
