Századok – 2002
Tanulmányok - Frank Tibor: Kossuth és Shakespeare: nyelv és politika IV/863
KOSSUTH ÉS SHAKESPEARE: NYELV ÉS POLITIKA 873 suth száműzetésben gyűjtött gazdag könyvtárában Washington Irving, Harriet Beecher Stowe, James Fenimore Cooper és Longfellow képviselte.78 Olvasmányai sokfélesége ellenére azonban Kossuth továbbra is azt a benyomást keltette, hogy alapjában Shakespeare nyelvét beszéli. „Shakespeare nyelvének" nevezte az angolt, de még az amerikai angolt is, amikor 1852 áprilisában Bostonban így kiáltott fel: „Amerikai ékesszólás szelleme, ne ítélkezz zordan arcátlanságom felett, midőn megrontom Shakespeare nyelvét a Faneuill Hallban! [sic] Különös végzet műve ez, nem a magam választása."7 9 A témából sikerült tőkét kovácsolnia, s kortársai, mint Massachusetts akkori kormányzója, George S. Boutwell, még halála után is emlékeztek rá.80 Különösen Angliában említette gyakran, hogy miként tanult meg angolul, itt közszájon forogtak visszaemlékezései, börtönélményei. Kossuth a Faneuil Hallban is felidézte bebörtönzésének és angol tanulásának egész történetét, amit a fogságban töltött időre vezetett vissza. Ez valójában annak a magánmítosznak a kialakulását indította el, mely fokról-fokra úgy épült fel, hogy Kossuth személyes szenvedése és angol nyelvtudása, azaz Shakespeare nyelve és a szabadság, a szabadság és az angolszász népek, az ő küldetése és Nagy-Britannia, illetve az Egyesült Államok szabad világa összefonódjék, s végül, hogy angol tudása a hazáját szolgálja.81 „Börtönbe vetettek, s egy évre meg voltam fosztva minden szellemi tápláléktól; míg végre engedélyt kaptam, hogy könyveket válasszak, ám elrendelték, hogy semminő politikai művet nem kaphatok. Nos, valójában, noha nem tudatosan cselekedtem, de emlékeztem rá, minő kincsek rejlenek az angol nyelvben, — a tudás és a tudomány kincsei, — azt mondám, adjatok nekem egy angol szótárat és Shakespeare-t. Ezeknek bizonnyal semmi közük nem lehetett a politikához. És lássátok, mi végre jutottam e factum által! - nem arra, hogy gyatra angolságommal bármivel hozzájárultam volna a tudományhoz, az intellektuális élethez, vagy helyes érzelmekhez, hanem ha nem tudtam volna azt a keveset, amit angolul beszélek, nem lettem volna úgy elfogadva Angliában vagy Amerikában, amint voltam,..."82 Kossuth esete nagyon hasonló ahhoz a kísérlethez, amit a szociálpszichológia „az élettörténet mitologikus áthangolásának" nevez, s ami arra irányul, hogy valaki a múltját jelenlegi életstratégiájának céljaihoz igazítsa.83 Kossuth amerikai körútja során többször is megerősítette ezt az üzenetet. „Ami keveset angolul tudok, azt az Önök Shakespeare-jétől tanultam", jelentette ki hallgatósága előtt 1852 áprilisának végén a salemi Lyceum Hallban.84 Júniusban a New York-i Broadway Tabernacle-ben Hamletet idézte. Számos amerikai még a századfordulón is emlékezett Kossuth és Shakespeare kapcsolatára. William 78 Kossuth Lajos, Könyv Lajstrom, I, Turin, 1864. május 8., 8-16.; Országos Széchényi Könyvtár (Budapest), Kézirattár: Oct. Hung. 1064/1. 79 Kossuth in New England, 87. 80 George S. Boutwell, Reminiscences of Sixty Years in Public Affairs (New York: McClure, Phillips & Co., 1902), I. kötet, 208. 81 Legislative Banquet in Honor of Kossuth, Faneuil Hall, Boston, 1852. április 30., Kossuth in New England, 106-107. 82 Uo. 83 Hankiss Ágnes, „'Én-ontológiák' (Az élettörténet mitologikus áthangolása)", in: Frank Tibor és Hoppal Mihály, szerk., Hiedelemrendszer és társadalmi tudat (Budapest: Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1980), II. kötet, 30-38. 84 Kossuth in New England, 187.
