Századok – 2002
Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823
KOSSUTH LAJOS FŐVEZÉRSÉGE 851 A legrészletesebb beszámoló Duschek Ferenc haditörvényszéki vallomásában maradt ránk. Duschek szerint Kossuth „kabinetjének néhány miniszterét megnyervén", előállt azzal a javaslatával, hogy ő kapja meg a hadsereg közvetlen irányítását, „azt a vezérek közti egyenetlenségek felszámolását, a hadműveletek egységét, — így tehát a felkelés fegyvereinek győzelmét, — mint mondotta: a haza megmentését szolgáló egyedüli megbízható eszköznek állította be." Duschek szerint a miniszterek többsége már elfogadta Kossuth javaslatát, amikor ő minden energiájával szembeszállt Kossuth javaslatával. Többek között megjegyezte, hogy „a hadsereg vezérlete polgári állásával összeegyeztethetetlen; továbbá célját tekintve ugyanolyan helyesen jár el, ha egy katonát nevez ki főparancsnoknak, s még jobban jár, ha egyúttal korlátlan hatalommal ruházná fel", s erre ő, Duschek, Görgeit tartja legalkalmasabbnak. Beszédét azzal fejezte be, hogy ha Kossuth elfogadná Szemere néhány nappal korábban beterjesztett javaslatát, „formálisan diktátori szerepet tölthet be, s a már megszüntetett minisztériumot minden további nélkül elbocsátva, ha neki úgy tetszik, a hadsereg felett rendelkezhet." Duschek javaslatát Csány, és részben Szemere is támogatta; Kossuth pedig viszszariadt a kabinet feloszlatásától, nem bocsátotta szavazásra a dolgot, „s látható felháborodással visszavonta javaslatát", ugyanakkor Görgei kinevezésére sem került sor.125 Duschek visszaemlékezését mindenképpen komoly kritikával kell kezelnünk, hiszen a haditörvényszék előtt állva, lehetőleg fel kellett nagyítania Kossuthtal szemben játszott szerepét. Szabó Imre ezredes, Görgei jóbarátja, a hadügyminisztérium államtitkára július 24-én este Görgeihez írott levelében beszámolt arról, hogy „Kossuth ma újból a hadsereg fővezére akart lenni, a minisztertanácsban azonban kisebbségben maradt." A javaslat ellen nyilatkozott Szemere, Csány, Duschek és Aulich. Szabó adatai nyilvánvalóan magától Aulich Lajos vezérőrnagytól származtak; erre mutat az is, hogy Szabó Szemere emlékiratáról is tudósította Görgeit, mondván, hogy az le akart mondani, mert nem akarja nullifikáltatni magát.12 6 Közvetett tudósítás Hunfalvy Pál naplója, aki Kovács Lajosnak, a közlekedés-és közmunkaügyi minisztérium államtitkárának elbeszélése alapján arról ír, hogy a minisztertanácsban „egy miniszter indítványozá Görgeinek fővezérré kineveztetését, Aulich teljes erőből pártolta, Duschek is hozzájárult", de az indítvány nem kapott többséget. Azután „az idősb magyar tábornokot" (azaz a rangidős tábornokot) indítványozták, de ez — Hunfalvy szerint — Perczel, „s Görgeit Perczel alá rendelni még a mi gyalázatos politikánk sem meri." Hunfalvy — forrás megjelölése nélkül — egy másik verziót is feljegyzett: eszerint Aulich indítványozta Görgei kineveztetését, s csak egy miniszter pártolta azt.127 Kérdés, ki volt a Kovács által említett „egy miniszter"? Nyilvánvalóan nem Duschek és Aulich, s nagy valószínűséggel nem a Szabó által a Kossuth javaslatát ellenzők között feljegyzett Szemere. Marad tehát Kovács főnöke, Csány, aki - ahogy Vukovics uja, „mióta Szegedre jövénk, ismét [Görgei] legbuzgóbb pártosává lőn." Erre utal az 125 Duschek Ferenc 244. 126 Szabó Imre - Görgei Artúr, Szeged, 1849. júl. 24. éjjel fél 12 óra. HL 1848-49. 39/327. Magyar fordításban közli Böhm-Farkas-Csikány 194. (A fordításban tévesen az szerepel, hogy Kossuth „vezére akart lenni a felső seregnek", az eredetiben azonban Ober Armee Kommandant van.) 127 Hunfalvy Pál 300-301.
