Századok – 2002
Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823
852 HERMANN ROBERT is, hogy a képviselőház július 27-i ülésén Csány — minisztertársai többségével szembeszállva — Görgei fővezéri kineveztetését indítványozta, s Görgei megítélésében az ülés nyilvánossága előtt Vukoviccsal is összevitatkozott.128 Szóba került-e valóban Perczel kineveztetése is a minisztertanácson? A kérdést némileg bonyolítja, hogy nem Perczel volt a rangidős magyar tábornok, hanem — ha a lemondott Mészárost, s a két lengyelt, Bemet és Dembinskit leszámítjuk — Kiss Ernő, illetve Vetter Antal magasabb rangú volt Perczelnél, s Kiss vezérőrnagyi kineveztetése is előbb keletkezett, mint Perczelé. Ugyanakkor Szemere július 25-én arról panaszkodott Kossuthnak, hogy az aznapi képviselőházi zárt ülésben „valaki elég indiszkrét volt a közönséggel tudatni a minisztertanácsi szavazatot, azon gonosz hozzáadással, hogy Perczeit akartuk."129 Ha volt ilyen javaslat, az nyilvánvalóan nem a Perczel engedetlenségére panaszkodó Szemerétől13 0 , s nem a Görgeit pártoló négy minisztertől származott. Számba jöhetne még Vukovics, ő azonban e napok eseményeinek elmondása kapcsán emlékirataiban éppen Perczel hóbortosságára panaszkodik.131 Marad tehát Horváth Mihály és Batthyány Kázmér; az előbbi Kossuth mellett volt július 7-8-án Cegléden, amikor az megváltoztatta a haditervet, s megalakította Perczel közép-tiszai hadseregét. Batthyány viszont 1849. március-áprilisában Perczel serege mellett volt teljhatalmú országos biztos, s bizonyos politikai nézeteltéréseket leszámítva, jól együttműködtek. S míg Horváth — igaz, közel másfél évtizeddel az események után írott — összefoglalójában igen kritikus Perczellel szemben, addig Batthyány nagyon elismerően nyilatkozik róla írott jellemrajzában.132 Ha tehát valaki Perczeit indítványozta, az nagy valószínűséggel Batthyány lehetett. Az időben utolsó tudósítás a minisztertanács üléséről Horváth Mihálytól származik. Horváth e napok történetének elmondásában láthatólag Vukovics, Mészáros Lázár és Szemere emlékirataira támaszkodik. Emiatt munkájában gyakoriak az időrendi pontatlanságok. Horváth szerint a Kossuth fővezérségét elvető minisztertanácsra azután került sor, hogy Kossuth sikertelenül tért vissza Görgeinél tett útjáról. Am miután Kossuth visszatérése után egyetlen, noha kétnapos minisztertanácsról tudunk, s ennek kivételesen a jegyzőkönyve is fennmaradt, lefolyásáról pedig több emlékirat is beszámol, nagyon is valószínű, hogy Horváth tudósítása a július 24-i minisztertanácsra vonatkozik. Horváth szerint Kossuth azt kérte a minisztertanácstól, hogy ruházzák fel őt tábornoki címmel, „miszerint így, ha katonai képzettség hiányzik is, legalább katonai címmel léphessen fel a hadseregek előtt." A minisztérium azonban ettől nem remélt egyezséget és nagyobb összehangzást, „hanem, különösen Görgei részéről újabb dacoskodástól és viszálytól félt, ha Kossuth kezd intézkedni fővezéri tekintéllyel." A miniszterek egy része tehát, „mivel ilyféle intézkedésben bizodalma nem volt, más része, mivel a már különben is magába térni látszó Görgeit, ha többi seregeinkkel még egyesülhetne, a fővezérletben újabb viszály nélkül mellőzhetni nem vélte; s egyébiránt is, a kétségbeejtő körülmények közt, ha még valakiben, csak ő benne, az ő sze-128 Hunfalvy Pál 310-311.; Vukovics Sebő 168. 129 Szemere 1849. júl. 25-én Kossuthhoz írott levelét közli Szemere Bertalan 174. 130 Ld. Szemere datálatlan levelét Vukovicshoz, közli Szemere Bertalan 567. 131 Vukovics Sebő 167. 132 Füzes: Batthyány - Blackwell 153.
