Századok – 2002
Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823
850 HERMANN ROBERT Vukovics Sebő emlékiratai szerint Szegeden „minden szegleten, minden nyilvános és sétahelyeken a vitatkozások kirekesztő tárgya volt Görgei s a fővezérség. Hogy a visszavonulás Pestről a kedélyeket nyugtalanságba ejté, természetes dolog. Ennek szinte oly világos következése, hogy mindenki a történtekből igyekvék a csapást okozott hibát kikutatni s annak okait vagy a kormányra, vagy az illető vezérre hárítani."121 A Mészáros-Dembinski kettős sikertelen fővezérkedése, a es. kir. csapatok Szeged felé közeledése miatt a közvélemény nagy része úgy érezte, hogy a fővezérséget annak a kezébe kellene adni, aki a tavaszi győzelmekkel, Buda bevételével, a július 2-i komáromi csatával rászolgált e bizalomra - Görgeiébe. Szemere az emlékiratot ugyan július 21-én megírta, de Kossuth vagy nem vett róla tudomást, vagy Szemere csak közvetlenül a 24-i minisztertanács előtt adta át neki azt.12 2 Ugyanakkor az emlékiratot — vagy annak foglalatát — közölte minisztertársaival is. Kossuth számára Mészáros lemondása, Szemere emlékirata, valamint a Perczellel kiépített bensőséges viszony ismét megadta annak lehetőségét, hogy a minisztertanáccsal megpróbálja elfogadtatni saját fővezérségét. A javaslat fogadtatását alapvetően meghatározta a miniszterek viszonya a leváltott, de ismét lehetséges fővezérnek tűnő Görgeihez. Vukovics szerint „Görgeinek a nyilvános téren működők sorában tekintélyes barátai valának. A miniszteri tanácsban Csány, ki mióta Szegedre jövénk, ismét legbuzgóbb pártosává lőn, Aulich, ki Görgeiben a legjobb katonát látta, Duschek, ki a dráma végét legsimábban eljátszhatónak gondolám ha Görgei keze a rendező. О sokszor mondá, hogy Görgeivel, mint hadvezérrel fognak alkudozni, a kormánnyal nem. (...) Batthyány és Horváth gyűlölték Görgeit, de e gyűlölet nem volt személyes, mert hisz vele közel viszonyban másutt, mint a miniszteri pályán, nem találkoztak, hanem gyűlölték azért, mert áthatá őket a meggyőződés, hogy Görgei hazaáruló." Batthyány 1849. februárjában egyenesen kijelentette Vukovicsnak, hogy ő Görgeit főbe lövetné. Szemere és Vukovics személyesen rokonszenveztek Görgeivel, „óhajtánk kényszeríteni a viszonyokat, miszerint Görgeiben többé kétkedni ne lehessen, de mindig új esemény rontá meg a helyzet szilárdulását. így nem bíztunk benne, s másrészt nem gondoltuk még veszélyességét oly világosságra állítottnak, hogy katonai tehetségétől és a csatákban hasznos népszerűségétől, melyet seregében bírt, fosztassék meg ügyünk."123 A július 24-én összeült minisztertanács — tudomásunk szerint — egyetlen tárgya a fővezéri kérdés volt. Magáról a minisztertanácsról — ahogy az 1849-es minisztertanácsok többségéről — nem maradt fenn jegyzőkönyv, ugyanakkor a történtek több forrásból is rekonstruálhatók.12 4 121 Vukovics Sebő 165. 122 Kossuth csak 1849. július 25-én Szemeréhez írott levelében reflektált az emlékiratra; ugyanakkor más források alapján egyértelmű, hogy Duschek és Aulich is tudott róla, illetve, hogy magán a minisztertanácson is - mellékesen - szóba került. Kossuth levelét ld. KLÖM XV 776-777. 123 Vukovics Sebő 165-167. 124 Az eddigi szakirodalomban Szabó Imre Görgeihez intézett levele, valamint Duschek vallomása alapján ismertette Steier Lajos II. 28-31. Steier és Mészáros Lázár emlékirata alapján szól róla Varsányi Péter István: A Szemere-kormány közmunka és közlekedésügyi minisztere (1849. május -augusztus). In: Molnár András szerk.: Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849. Zalai Gyűjtemény 30. Zalaegerszeg, 1990. 269., de ő Mészáros emlékirata alapján összekeveri a minisztertanácson történteket a július 25-i képviselőházi zárt ülésen elhangzottakkal.
