Századok – 2002
Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823
KOSSUTH LAJOS FŐVEZÉRSÉGE 849 után a szolgálati út Wysocki és Dessewffy esetében is Perczel irodáján át vezetett, Mészárosnak rá kellett jönnie arra, hogy a tiszai hadsereg feletti fővezérsége gyakorlatilag megszűnt.11 7 Mészáros jelentése július 24-én már bizonyosan Szegeden volt, s kétségkívül egyik indokát képezte annak, hogy Kossuth e napra minisztertanácsot hívott össze. A másik indok a politika szférájában keresendő. 1849. június közepétől egyre több feszültség mutatkozott Kossuth és a Szemere-kormány között. Kossuth miniszteri ellenjegyzés nélkül bocsátott ki rendeleteket, közvetlenül levelezett a hadsereg parancsnokaival, s 1849. július elejétől ismételt távollétei során a korábbi minisztertanácsi döntésekkel ellentétes intézkedéseket foganatosított. Szemere már az országgyűlés július 21-i ülésén egy interpellációra válaszolva, amely a kormánynak a képviselőség és a hivatalnokság viszonyával kapcsolatos álláspontjáról érdeklődött, a következőket mondta: „Magam is képviselő vagyok inkább, mint miniszter, képviselő akarok maradni, míg választóim bizalmát bírom, és első kötelességem a ház jogait épségben tartani, mint melyektől minden hatalom veszi eredetét". A kijelentésből logikailag az következett, hogy Szemere inkább akar képviselő maradni, mint miniszter.118 Szemere július 21-én Kossuthhoz intézett emlékiratában a kormányzati rendszer visszásságai miatt, felajánlotta a kormány lemondását. Szemere szerint a rendszer legfőbb ellentmondása a kettős felelősség. Vagyis az, hogy az érdemi döntéseket a kormányzó csak a miniszterek ellenjegyzésével hozhatja meg, s hogy a miniszterek intézkedései érdemi ügyekben szintén csak a kormányzó aláírásával érvényesek. „Ha Ön enged nekünk szabad tért, paralizálva van; ha mi engedünk, szükségképp el kell veszteni törekvő erélyünket..." Bonyolítja a helyzetet, hogy Kossuth lényegében nem felelős döntéseiért, holott csak ő bír az ügyek egésze feletti áttekintéssel. így a felelősség tettleg a kormányé, de a tényleges kormányzás nem. Ezért ennél a helyzetnél még a diktatúra is jobb lenne. „Vezérekkel, kik közül fele nem engedelmeskedik, s a maga körében csaknem korlátlan intézkedő, nem lehet a hazát megmenteni. Az ilyen apró diktátorok fölibe valódi diktátor kell". Ez a diktátor vagy Kossuth lehet, vagy Görgei. „Önben sokkal több tulajdon van meg, mint Görgeiben, de ez bír néhány olyant, mi Önben hiányzik, pedig lényeges: szigor, következetesség, állhatatosság az egyszer választott ösvényen". Szemere szerint Kossuth nem félne gyakorolni e hatalmat, de nem szeretné, ha diktátornak neveznék. „De éppen nevére is szükség van, már nevében is hatalom van. Bűn volna az ország megmentésén túl, hiba volna addig nem gyakorolni". Ha Kossuth ezt nem helyeselné, Szemere kéri, hogy töltse be az ő helyét, mert lelépésével ő is elő akarja segíteni a haza megmentését.11 9 Maga az emlékirat beleilleszkedett abba a tendenciába, ami a közvélemény alakulásában is megmutatkozott. Ahogy Hunfalvy Pál írta július 22-én naplójába: „Görgei ellen folyt az izgatás; de mellette a közvélemény s a tiszta meggyőződés mind erősebben nyilatkozik. Perczel hóbortossága kitűnik, Mészáros és Dembinski kóficsága világos."120 117 Józef Wysocki 92-93. 118 Szemere beszédét közli Beér-Csizmadia 462. 119 Szemere Bertalan 568-570. 120 Hunfalvy Pál 294-295.
