Századok – 2002
Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823
840 HERMANN ROBERT aztán megígérte a határozat teljesítését, azzal, hogy július 3. előtt nemigen indulhat el. Ekkor egy sajnálatos félreértés következett be. Görgei június 30-án, még a küldöttség érkezése előtt írott levele, amelyben arról írt, hogy a győri vereség ellenére szándéka Komáromnál összpontosítani csapatait, később került Kossuth kezébe, mint a levonulásra vonatkozó ígéretet tartalmazó, szintén június 30-i levél. Kossuth nem vizsgálta a levelek iktatószámát, s július 1-én leváltotta Görgeit a fővezérségről.76 Hozzáteendő, hogy Görgei leváltása ekkor már benne volt a levegőben. Nem véletlen, hogy június 29-én már megszületett Kiss biankó fővezéri kinevezése, s az sem, hogy egy június 30-án, a Komáromba küldött küldöttség visszaérkezése után tartott újabb miniszter- és haditanács után — amely egyébként már változtatásokat eszközölt a 29-i haditerven — Kossuth arról igyekezett meggyőzni Görgeit, „hogy a hadügyminiszterség az aktív fővezérséggel egy személyben nem egyesíthető", s arra kérte, „tegye meg az oroszok megveretésével összekombinált koncentrácionális diszpozícióit, siessen maga ide a hadügyminiszteri állásban az ország ügyét vezetni, s a sereg aktív vezényletét bízza ideiglenesen a sereg legidősb tábornokára, Klapka tábornok úrra". Azaz, Görgei elmozdítása így is, úgy is megtörtént volna, s az említett „levélcsere" csak ürügyül szolgált a régen érlelődő döntés végrehajtására.77 Maradt azonban még egy kérdés: ki legyen Görgei helyett a fővezér? Görgei táborából senki nem jöhetett szóba; részben mert túlzottan tisztelték ahhoz Görgeit, hogy bármelyikük átvette volna tőle a fővezéri tisztet; részben pedig azért, mert egyikük sem számított rangidősnek. Választani csak a kormány székhelyén lévő katonák között lehetett. Az emlékezések e tekintetben nem egészen egyértelműek. Kossuth a minisztertanácsi ülésen először felvetette, hogy ő maga venné át a fővezérséget, s vinné azt Mészáros és Dembinski tanácsadása mellett. Arra hivatkozott, „hogy a tábornokok között mindinkább kifakadó vetély semmi által sem volna oly könnyen elhárítható, mint ha a had vezényletét maga a kormányzó venné kezébe, ki iránt mindenki menten maradna a féltékenységtől", illetve, hogy így ő maga fogja „a nemzet hadseregei operációit intézni, s a vezérek működései közti összhangzást irányozni." Az előterjesztés főképp Csány László közmunka-és közlekedésügyi miniszter támogatta, „Görgei iránti bizodalma megcsökkenvén, más fővezér kinevezése azonban, mint Görgeit végképp mellőző intézkedés, nem tetszvén neki"; Kossuth fővezérsége által pedig „mindkét aggodalmát megnyugtatottnak vélte." Horváth Mihály vallás- és közoktatásügyi miniszter is reáállott. Szemere „nagyon botrányosnak találta a kívánatot, de nem szólott". Vukovics Sebő igazságügy-miniszter azt mondta, hogy „a kormányzó, ha mint ilyen akar a sereg élén állani, teheti", de ő maga nem találja helyénvalónak, hogy fővezérnek neveztessék ki. Duschek Ferenc pénzügyminiszter határozottan ellenezte az öt-76 Ezt Katona Tamás tisztázta. Ld. Görgey Artúr I. (Előszó) 77-82. A két levél legutóbbi közlését Id. Hermann Róbert, 2001. 436-440. 77 A haditerv megváltoztatása, s az, hogy erre a küldöttség visszaérkezése után került sor, kitűnik Kossuth június 30-án Görgeihez írott leveléből. Közli KLÖM XV 626-627. A minisztertanácson Klapka György 153-154. szerint Kossuth, Szemere, Batthyány Kázmér, Perczel Mór és Klapka vett részt. Röviden említi a tanácskozást Vukovics Sebő 142. Batthyány Kázmér emlékirata utal arra, hogy „úgy tűnik, Görgei az arcátlan levelét néhány órával Csány, Aulich és Kiss Komáromba érkezése előtt írta, s habár megígérte ezeknek az uraknak, hogy engedelmeskedik a kormány parancsainak, Kossuth nem halogatta tovább Mészáros főparancsnokká kinevezését" Füzes: Batthyány - Blackwell 179.
