Századok – 2002
Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823
KOSSUTH LAJOS FŐVEZÉRSÉGE 841 letet, „azon okból, mivel ha csapás érné hadviselésünket, azt a kormányzónak tulajdonítanák, ő pedig nem akarja, hogy ez a had viseléséért felelős legyen." Batthyány Kázmér külügyminiszter, szintén határozottan ellene nyilatkozott, „fővezérségre csak katonát alkalmazni kívánván". Kossuth tudomásul vette a döntést, de — Vukovics emlékirata szerint — „nemcsak hogy az eszmét nem veté el, hanem kívánságának el nem fogadásáért ez időtől fogva a minisztérium irányában sokkal barátságtalanabb lett". Vukovicsnak négyszemközt meg is mondta: „Meglátjátok, hogy hibáztatok, hogy nekem nem adtátok a fővezérséget." A tanácskozáson Perczel is jelen volt, s Mészáros vagy Kiss fővezéri kinevezését, valamint Dembinski tanácsadóul mellé adását javasolta. Kossuth előterjesztése mellett — az ismertetett érveken túl — egy „történelmi érv is szólt: a kormányzó elnöki tiszt a nádori tisztség jogutódja volt, s 1848. szeptemberében István nádor az ország főkapitányaként néhány napra átvette a dunántúli hadsereg fővezérséget.78 Vukovics Sebő igazságügy-miniszter emlékirata szerint Kossuth őt, Szemerét és Perczeit hívatta be magához, s megkérdezte tőlük, hogy ki legyen a fővezér; Mészáros vagy Kiss Ernő? Perczel és Szemere Mészáros mellett nyilatkoztak; Vukovics gondolkodott, de ezzel a dolog már el volt döntve. Kossuth közölte, hogy Mészárost nevezte ki fővezérré. Mészáros ezzel szemben úgy írja le az eseményeket, hogy „Kossuth Bemet, sőt, még önmagát is akarta fővezérnek kinevezni", de miután Bem távol volt, Kossuth ekkor „egy ildomosán odavetett észrevétellel tapintá a tanács üterét, ti. »hogy így ő maga kénytelen a sereg élére állni.«" Mivel azonban ezen észrevétele nem fogadtatott tapssal, „e dologról elhallgatott." Ezután hármukat jelölték a fővezérségre; Kiss Ernőt, Perczeit és Mészárost. Kiss Ernő azonban nem fogadta el a jelölést, Perczeit a többiek nem tartották alkalmasnak; így aztán ő, mint , jó bolond" volt kénytelen a fővezérséget elvállalni. Vukovics szerint azonban Kiss Ernő elégedetlenkedett amiatt, hogy június 29-én még alkalmasnak tartották a fővezérségre, július l-jén pedig már nem.7 9 Horváth Mihálynak az események időrendjét összezavaró összefoglalója szerint először nem született döntés a fővezér személyéről, mert „a szóba hozottak részint a tanácstól nem fogadtattak, — részint az ajánlatot magok nem fogadták el." (Horváth szerint Kiss Ernő, Mészáros, Vetter, Klapka, Dembinski, Aulich, Damjanich voltak a számba jöhető személyiségek.).80 78 Ld. erre Vukovics Sebő 145-146. Csány állásfoglalására ld. 1849. júl. 9-én Kossuthhoz intézett levelét. KLÖM XV 699. és Csány László II. 335. Perczel állásfoglalására ld. Kossuth júl. 21-én Perczelhez intézett levelét. Közli KLÖM XV 758. Duschek Ferenc 244. szerint Kossuth „magánbeszélgetések alkalmával gyakorta úgy nyilatkozott, hogy meggyőződése szerint a felkelés ügye lényegében diadalt aratna, ha ő maga állna a sereg élére." Kossuth felvetésének elhangzását Mészáros július 2-i sikertelen útja utánra, a július 3-i minisztertanácsra datálja Dembinski emlékirata. Némileg átírt közlését ld. Danzer 311. Dembinski elbeszélése alapján számol be a történtekről Jerzy Bulharin 187-188. Dembinski azonban azt állítja, hogy Csány ellenezte volna a javaslatot; emellett nincs nyoma annak, hogy július 3-án minisztertanácsot tartottak volna, ezért elbeszélését joggal vonhatjuk kétségbe. 79 Ld. erre Vukovics Sebő 142-145. és Mészáros Lázár II. 279-280. (téves dátummal). Utal a tanácskozásra Kossuth 1849. júl. 21-i levele Perczelhez. KLÖM XV 758. - Mészáros emlékirata alapján ismerteti a történteket Horváth Mihály III. 212. 80 Horváth Mihály III. 212. Horváth - Klapka emlékirata alapján úgy véli, hogy Klapka is ott volt a Görgei leváltásáról döntő július 1-jei minisztertanácson. Horváth Mihály III. 211. Klapka
