Századok – 2002
Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823
KOSSUTH LAJOS FŐVEZÉRSÉGE 839 főerők sem mozdulnak el onnan, sőt, talán az orosz fősereg is ebbe az irányba nyomul. Ezalatt pedig a délvidéki magyar erők leszámolhatnak az ottani es. kir. erőkkel és bevehetik Temesvárt. A kormány el is fogadta e haditervet.72 Görgei június 28-án részt vett a Haynau főserege ellen vívott vesztes győri ütközetben, személyesen vezényelte a VII. hadtestet, majd a lovasság élén ő fedezte a visszavonulást. Június 29-én — a cs. kir. csapatok győri győzelméről, illetve az orosz haderő előretöréséről értesülve — Kossuth minisztertanácsot hívott össze, amelyre meghívta a fővárosban tartózkodó, többnyire békealkalmazásban vagy rendelkezési állományban lévő tábornokokat is. E tábornokok között ott volt Kiss Ernő országos főhadparancsnok, Mészáros Lázár, a Ludovika Akadémia főfelügyelője, Henryk Dembinski, akit nemrég váltottak le az északi hadsereg éléről, Török Ignác, a mérnökkar főigazgatója, Aulich Lajos, a II. hadtest volt parancsnoka, Répásy Mihály, a hadügyminisztérium újoncozási és pótlovazási osztályának igazgatója, Lenkey János, a tartalék hadtest lovassági parancsnoka, Perczel Mór, a IV hadtest volt parancsnoka, Schweidel József, a főváros katonai parancsnoka, valamint Meszlényi Jenő ezredes, Kossuth sógora. Kossuth mellettük kikérte az ágyhoz kötött Damjanich János véleményét is. A tábornokok közül Görgeinek köszönhette elmozdítását, s egyébként is rossz viszonyban volt a fővezérrel Dembinski és Perczel. Mészárossal és Lenkeyvel szintén rossz volt a viszonya. A tanácskozást Perczel megnyilvánulásai színesítették, aki hazaárulónak nevezte Görgeit. A minisztertanács felülbírálta a június 26-i döntést, s úgy döntött, hogy a kétközpontú összpontosítás helyett, feladva a komáromit, Görgei és Bem csapatait, és a Wysocki vezette északi hadsereget Szegedre rendeli, hogy ezáltal a Jellacic elleni operációk sikerét biztosítsa. Komáromban csak egy kb. 15.000 főnyi helyőrséget kell hátrahagyni. A terv Dembinskitől származott. A határozatot Kossuth levélben közölte Görgeivel, Bemmel, Wysockival és Guyonnal.73 A döntés alkotmányosan is aggályos volt, hiszen Görgei, mint fővezér és hadügyminiszter a hadügyek irányításának legfőbb felelőse volt. A határozat születése azért is furcsa volt, mert a tanácskozáson csak szolgálaton kívüli vagy békebeosztásban lévő tábornokok vettek részt. Kossuth maga is érezte ezt, s ezért fontosnak tartotta, hogy Görgei esetleges ellenkezését leszerelje. Ezért a minisztertanács úgy döntött, hogy a határozatot Kiss Ernő, Aulich Lajos és a Görgei által apjaként tisztelt Csány László közlekedésügyi miniszter vigye meg Görgeinek. Sőt, Kiss Ernő külön nyílt rendeletet kapott, amely felhatalmazta arra, hogy ha Görgei megtagadná a határozatok teljesítését, vegye át a fővezérséget, s vezesse le maga a hadsereget.74 A küldöttség június 30-án érkezett Komáromba. Görgei morgott: „Igen, az urak Pesten jobban bíznak a török határban, mint Komáromban és a hadseregben."7 5 De 72 A részletekre ld. Hermann Róbert, 1996. 7-17. 73 A haditanácsra ld. Mészáros Lázár II. 278-279.; Vukovics Sebő 142.; Szemere Bertalan 169.; Dembinski emlékirata (v. ö. Danzer 304-305.), a június 29-i és a júl. 1-jei események összezagyválásával.; Jerzy Bulharyn 183. 186. (Dembinski nyomán); Katona: Kossuth 514-515. Hermann Róbert, 1996. 19-21.; Hermann Róbert: Mészáros 53-54.; KLÖM XV 621-623. A Guyonnak küldött levelet magyar fordításban közli Deák István: Guyon Richárd délvidéki hadjárata a szabadságharc utolsó heteiben egy kiadatlan hadtestnapló tükrében (1849. június 26. - július 30.). Századok, 1981/3. 623. 74 KLÖM XV 622. 75 Ludvigh János: Jegyzetek 1848-49-ről. (In:) Szószék és csatatér. Politikusi visszaemlékezések és naplók 1848-49-ből. S. a. r. Hermann Róbert. Bp., 2000. 404.
