Századok – 2002
Tanulmányok - Hermann Róbert: Kossuth Lajos fővezérsége IV/823
838 HERMANN ROBERT Ezt követő megnyilatkozásaiban pedig egyre lelkesültebb hangon nyilatkozott Görgeiről, s fővezérsége említésekor rendre elhagyta az „ideiglenes" jelzőt.67 68 1849. július - a minisztertanács ellenállása Az új fővezér megszolgálta a bizalmat. A Görgei vezette magyar fősereg az 1849 áprilisi tavaszi hadjáratban több csatában és ütközetben megverte az ellenséget, felmentette Komáromot, s a nyugati határszélre szorította vissza a es. kir. fősereget, majd visszavette Budát. A hadászati siker kiteljesítéséhez azonban a magyar hadsereg nem rendelkezett elegendő erővel, ugyanakkor a győztes hadjárat — hiába járt együtt a többi hadszíntéren is az ország csaknem teljes felszabadításával — nem hozta magával az ország függetlenségének külföldi el-ismertetését. Noha az ország önállóságának biztosítására a nagyhatalmak semlegessége is elegendő lett volna, ezt csak a nyugati nagyhatalmak tanúsították. Am az adott helyzetben ez a semlegesség inkább hátrányosnak bizonyult, hiszen nem jelentett mást, mint az Ausztria mellett beavatkozó Oroszország intervenciójának tudomásul vételét. Buda bevételével a magyar szabadságharc zenitjére jutott, Görgei és Kossuth viszonya e napokban már egyáltalán nem volt olyan szívélyes, mint néhány héttel korábban Gödöllőn. A készülő orosz intervencióról érkező hírek hatására Görgei — tévesen — úgy vélte, ezt Kossuth provokálta ki a függetlenség és a trónfosztás kimondásával. Kézenfekvőnek tűnt a megoldás: vissza kell vonatni a Függetlenségi Nyilatkozatot, s akkor az orosz hadsereg is visszavonul. Május végén Görgei Debrecenbe utazott, ahol letette a hadügyminiszteri esküt. Június 2-án Kossuth ellenzékével, az ún. békepárttal tárgyalt a Függetlenségi Nyilatkozat esetleges visszavonásáról. A tanácskozásról csak egymásnak ellentmondó visszaemlékezéseket ismerünk, azonban tény, hogy Görgeinek nem sok kedve volt egy tisztán katonai hatalomátvételhez.69 Ugyanakkor Görgei az egyik júniusi minisztertanácson nyíltan bírálta a függetlenség kimondását7 0 , Kossuth pedig egyre többször célozgatott arra, hogy Görgeinek vagy a hadügyminiszteri, vagy a fővezéri tisztségtől meg kellene válnia.7 1 Görgei valóban nem tudott eleget tenni mindkét tisztének. Június 2-27. között több ízben személyesen vezette a hadügyminisztériumot, ám amikor a magyar fősereg első Vág-menti ellentámadási kísérlete kudarcba fulladt, ismét a harctérre sietett. Június 20-21-én Zsigárd és Pered térségében személyesen vezette az újabb sikertelen támadást a cs. kir. csapatok ellen. Június 26-án az utolsó olyan minisztertanácson, amelyen miniszterként vett részt, elfogadtatta a kormánnyal a fősereg komáromi s a többi haderő alsó-tiszai összpontosításának tervét. Görgei ugyanis úgy vélte, hogy amíg a magyar fősereg Komáromnál áll, addig a cs. kir. 67 KLÖM XIV 819. (Csányhoz, ápr. 5.), 838. (az OHB-hoz, ápr. 7.), 840. (Perczelhez, ápr. 7.), 874. (ápr. 14., beszéd a képviselőházban) 68 A fejezet egészére ld. Hermann Róbert: Mészáros 52-72. 69 Görgey Artúr II. 116-123.; Beksics Gusztáv: Kemény Zsigmond. A forradalom s a kiegyezés. 2. javított bővített kiadás. Bp., 1883. 146-148. Ujabb rekonstrukcióját ld. Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története. Bp., 1994. I. 69-74. 70 Görgey Artúr II. 140-142.; Vukovics Sebő 129-134.; Hermann Róbert, 2001. 406-407. 71 Hermann Róbert, 2001. 411-412., 421-422.
