Századok – 2002
Tanulmányok - Erdődy Gábor: Vezető liberális belga hírlapok a magyarországi eseményekről 1848-ban IV/789
816 ERDŐDY GÁBOR — valódi célját és tartalmát alaposan félreértő — értelmezését adva beszámol arról, hogy a horvát hadvezér kihirdette a szabadságot: „valamennyi nemzetiség számára, de a császár autoritásának megőrzésével." Kitér Batthyány újabb, egy mérsékelt kormány alakítására irányuló sikertelen kísérletére, de az ellenforradalom tudatosan válságot provokáló szerepéről említést sem téve, beéri annak regisztrálásával, hogy „próbálkozásai kudarcából a demagóg párt profitált: a diéta újra Kossuth karjai közé vetette magát." Előítéleteitől vezérelve, a továbbiakban azt a téves következtetésre jut, miszerint „Kossuth megosztotta a diktatúrát régi munkatársával, Szemerével." A Lamberg gyilkosságot válogatott jelzőkkel ítéli el. A királyi biztos küldetésének alkotmánysértő jellegét ugyancsak gondosan elhallgatva „banditák" bűneként ábrázolja „barbár" megölését. Récsey Ádám miniszterelnöki kinevezését, az uralkodó — saját maga által szentesített törvényeket sértő, illetve felszámoló — döntéseit ismertetve megint csak elmulasztja felhívni olvasói figyelmét a felsorolt lépések törvénytelen és ellenforradalmi jellegére. Befejezésként pedig a komplex válsághelyzet tendenciózus leegyszerűsítésével mindössze azt emeli ki, hogy „a diéta a manifesztumra a nemzet deklarációjával felelt és permanenciába helyezte magát, majd létrehozott Kossuth diktatúrája alatt egy közjóléti (! - E.G.) bizottságot." Az elnevezésben előforduló pontatlanság önmagában talán nem is érdemelne figyelmet, ha mögötte — még ha esetleg csak tudat alatt is — nem húzódna meg a jakobinus diktatúrára utaló egyértelmű csúsztatás. Elemzése végére érve Langsdornf a háború kirobbanásáért tehát már egyoldalúan a magyar felet hibáztatja, s az ellenforradalom folyamatos alkotmányellenes s agresszív fellépésén nagyvonalúan felülemelkedve alaptalanul diktatúra bevezetésével vádolja meg a reakció támadásával szemben az áprilisi törvények védelmében cselekvőket. Langsdornf tanulmánysorozatának üzenete jelentősen eltért a belga liberális lapok korábban megismert Magyarország-képétől. Az eredetileg rokonszenvező, a Habsburgok és a nemzetiségek irányában kritikus alapállás helyén a konfliktusban szemben álló feleket egyaránt bíráló, de különösen — és egyre inkább — a magyarokat, mindenekelőtt pedig az alaptalanul Kossuthtal azonosított provokatív forradalmi radikalizmust elítélő vélemény kerekedett felül. A feltűnő hangsúly és hangnemváltozás természetesen nem jelentett egyet az abszolutizmus általános rehabilitálásával. A Le Messager november 18-án, „Robert Blum" címmel megjelentetett írása93 arra figyelmeztet, hogy a németországi forradalmi átalakulás elindítóinak garnitúrájából eltávozott újabb áldozat nem csatamezőn esett el, hanem kegyetlen hidegvérrel, a német nemzetgyűléssel szemben érzett megvetés kinyilvánításaként, ráadásul német földön, egy német kormány nevében ölték meg. Másnapi értékelése szerint a brutális döntésben az osztrák politika teljes egyértelműséggel megnyilatkozott, Robert Blum kivégzésére a Frankfurttal, illetve a Németországgal szembeni demonstráció jegyében került sor. A flandriai liberális orgánum november 30-i számában, az első oldalon megjelent „La question autrichienne" című nagyobb lélegzetű, s az előzményekre is 93 „Robert Blum" LM 1848. nov. 18. No. 323. 2.
