Századok – 2002
Tanulmányok - Erdődy Gábor: Vezető liberális belga hírlapok a magyarországi eseményekről 1848-ban IV/789
814 ERDŐDY GÁBOR ban, s azt követően, hogy a ,,császár"(!) beleegyezését Magyarország függetlenségéhez és elszakadásához megszerezték, képes lesz nevét és tekintélyét a horvátok érzelmeinek korlátozására is felhasználni. Az uralkodó Innsbruckba menekülését követően a forradalmi válságból kiutat kereső bécsi miniszterek — elemző szerint — nem álltak távol attól, hogy egyetértésre jussanak pesti kollégáikkal. Az osztrák monarchia építményét leromboló felkelések tapasztalatai alapján ugyanis elgondolkodtak azon, mi történne, amennyiben „a császárság keleti részén"(!) törne ki újabb lázadás, s honnan érkezhetne segítség annak megfékezésére. A július elején Innsbruckba látogató Jellacicot a tanulmány a nemzeti és a birodalmi érdekeket összhangba állítani képes politikusként ábrázolja, akinek „magatartása és beszéde semmi kétséget nem hagyott érzelmei felől. Horvát volt, aki mindent felajánlott országának, egyben azonban a császár hűséges alattvalója is, amit sikerült kifejezésre juttatnia." Arra az esetre pedig, amennyiben a magyarok megtagadnák követelései teljesítését, az egész horvát lakosság mozgósítását helyezte kilátásba a császár megsegítésére. A valódi horvát nemzeti érdekek alárendelését a Habsburg elvárásoknak szerző nem fedezi fel. Jellacic és a magyarok eredménytelen bécsi tárgyalásait követően pedig nem lát más lehetőséget, minthogy a vitát a hadseregek döntsék el. -A horvát-magyar konfliktus kialakulásával foglalkozó második fejezet tehát félreérthetetlenül tisztázta, hogy a horvátok az érvényes törvényekkel szembehelyezkedve és a Habsburgok alig leplezett támogatásával lázadtak fel a törvényes magyar kormánnyal szemben. Cselekedeteiket a magyarok intoleráns politikájára hivatkozva mégis megértéssel fogadja, s a háború kitöréséért mindkét felet egyformán elmarasztalja. A sorozat harmadik részében9 0 Langsdornf a horvát kérdés, a pesti forradalom, és a magyar kormány bécsi központi hatalomhoz fűződő viszonyát elemzi. Megítélése szerint e kérdések közül valamennyi alakulása visszahat a másikra, annak valamennyi részletére. „Miközben Jellacic szorosabbra fűzte kapcsolatát Béccsel, mit tett az új kormány Pesten?" - teszi fel a kérdést, és válaszként részletesen idézi Kossuth július 11-i beszédéből a pénz- és újoncmegajánlásra vonatkozó részleteket. Bár „a miniszterelnök javaslatát éljenzéssel fogadták" • szerző szerint a parlamenti határozat negatív reakciókat váltott ki Európában. Végkép elhibázottnak nevezi Kossuthék arra irányuló várakozását, hogy Magyarország esetleg összekapcsolhatja ügyét az olaszokéval. A magyar kormány politikáját szerinte messzemenően az a törekvés határozta meg, hogy a forradalmi párt — amely megerősítette befolyását a magyar kormányban és az országgyűlésen egyaránt — úgy döntött, hogy kedvező körülmények esetén felszámolja a királyi kormányzat szupremáciáját. Szándékának megfelelően követeket küldött Párizsba és Frankfurtba, hogy közvetlen kapcsolatokat létesítsen a külföldi kormányokkal. A magyar diplomácia kezdeményezései kevéssé álltak összhangban a császárnak segítséget ígérő korábbi nyilatkozatokkal. „Vajon a magyar kormány ezen kettős játéka, amely nem csupán elkülönülő, de ellenséges politikáét is követett, késztette az osztrák minisztériumot arra, hogy határozottan foglaljon állást a horvát bán mellett, hogy hasznot húzzon annak 90 LM 1848. nov. 8. No. 313. 2.
