Századok – 2002
Tanulmányok - Erdődy Gábor: Vezető liberális belga hírlapok a magyarországi eseményekről 1848-ban IV/789
KORABELI BELGA HÍRLAPOK A MAGYAR 48-RÓL 803 A folytatásban szerző arra emlékeztetett, hogy a Pesttel szemben nyílt ellenállást tanúsító bánt az uralkodó — a magyarok fellépésére — lázadónak nevezte ugyan, a császár támogatását maga mögött tudó Jellacic azonban nem volt hajlandó alávetni magát a magyar kormánynak. Mindeközben a bécsi kabinet félreérthetetlenül Batthyányék tudtára adta: amennyiben azok nem tudnának megegyezni a horvátokkal, „kezdeményezni fogja a semlegesség irányvonalának feladását." Az osztrákok eljárását „kettős játék"-nak minősítő elemző szerint a magyar kormányt mindez olyannyira elkeserítette, hogy háborút üzent (!) Zágrábnak. Az Innsbruckban tartózkodó udvarra támaszkodó bán energikus ellenintézkedései (!) hatására azonban önkéntesek ezrei siettek segítéségére nemcsak szűk hazájából, hanem a szerb és a boszniai dunai fejedelemségekből is. Az érzékelhetően pártatlansága megőrzésére törekvő, pontatlan tájékozottsága következtében a törvénysértő agresszor és az alkotmányos jogait védő megtámadott szerepét azonban nagyvonalúan felcserélő tanulmányíró arra a következtetésre jut, hogy „mindkét részről elhatározták magukat az elkeseredett küzdelemre, amelyből lehetetlen előre látni a kiutat." Befejezésként pedig a német és a magyar érdekek találkozására rámutatva azt emeli ki, miszerint „Bécs republikánus pártja támogatja a magyarokat, de csak azért, hogy gyengítse a császári hatalmat és előkészítse Ausztria és a monarchia német tartományai teljes annexióját az egységes Németországhoz." Németország érdekei szempontjából rendkívül fontosnak minősíti a L' Observateur, hogy a magyar országgyűlés a közös barátság jegyében augusztus 3-án egyoldalúan elkötelezte magát Frankfurt mellett arra az esetre, amennyiben az osztrák kormány Ausztria és a dinasztia valós érdekeit félreismerve akadályozná az egység létrejöttét, és háborúba keveredne a központi német kormányzattal.59 Az európai állapotokat vizsgáló, s a kialakult helyzet teljes bizonytalanságát hangsúlyozó, augusztus 10-i vezércikke60 ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy a Habsburg birodalom kettévált két nagy államra: egy németre, amely a konföderáció részét képezi és egy magyarra, amely a számára kedvező lehetőségeket kihasználva erőteljes terjeszkedésnek indult, és bekebelezte Erdélyt, Szlavóniát, a határőrvidékeket, valamint elnyomta a horvátokat és a szerbeket. A magyarellenes propaganda hatása alatt megszerkesztett és alapvető történeti ismeretek hiányáról árulkodó ábrázolás korábban sosem tapasztalt negatív, elmarasztaló hangnemben ismétli a szerb és a román emigráció érveit. Majd a cári orosz fenyegetésre irányítva a figyelmet, önbizalmat és bíztatást sugározva hangsúlyozza eltökélt meggyőződéssel, hogy a modern civilizáció népei tömegesen lépnének fel az északkeleti ázsiai faj újabb inváziójának megakadályozására. Fejtegetései végén azonban költői kérdés formájában ad hangot nyugtalanságának: „Ki tudja megmondani, hogy néhány hónapon belül Európa népei nem fognak-e fajok szerint megoszlani?" Éppen a rendkívüli bizonytalanságok miatt tartották kulcsfontosságúnak a nyugati nagyhatalmak magatartásának alakulását. „Lord Palmerston szónoklata" címmel megjelent vezércikkében a brüsszeli lap6 1 egyik munkatársa úgy ítéli meg, 59 „Hongrie" LOB 1848. aug. 12. No. 224. 3. 60 „Belgique" LOB 1848. aug. 10. No. 222. 1. 61 „Le discours de Lord Palmerston" LOB 1848. aug. 21. No. 233. 1.
