Századok – 2002
Tanulmányok - Erdődy Gábor: Vezető liberális belga hírlapok a magyarországi eseményekről 1848-ban IV/789
802 ERDŐDY GÁBOR rekvő erős párt létezését feltételezték. Az események alakításában meghatározó befolyást tulajdonítottak a republikánus törekvésekkel „meggyanúsított" Kossuthnak, elismerve ugyanakkor, hogy a valósághoz képest egyébként lényegesen befolyásosabbnak ábrázolt ellenzékkel szemben képes a kormány akaratát érvényesíteni. Figyelmeztettek az orosz magatartás agresszívabbá válására, Anglia passzivitására, s a vázolt fenyegetések elhárítására kibontakozó magyar külpolitikai kezdeményezésekre rámutatva azokat kritikai észrevételek nélkül tudomásul vették, mi több, Magyarországot a tervezett béketárgyalások potenciális részvevőjének tekintették. Hasonlóképpen méltatták a magyar kormány energikus, a rend, a béke és a törvényesség megőrzésére, illetve helyreállítására irányuló, lázadókkal szembeni katonai intézkedéseit. 3. A nemzetiségi kérdés elmérgesedéséről, a magyar nacionalizmusról (júliusaugusztus) Július és augusztus folyamán a liberális belga hírlapok folyamatosan beszámoltak a délvidéki harcok részleteiről, a kérdés egyértelműen Közép- és Kelet-Európával kapcsolatos érdeklődésük előterébe került. Ennek kapcsán jelenik meg július 22-én a L' Observateur első oldalán „La Hongrie et la Croatie" címmel, a lap első átfogó önálló értékelése Magyarországról.58 A téma időzítését indokolva a lap munkatársa aláhúzza: „A konfliktus, amely Magyar- és Horvátországot megosztja, az elmúlt hónapokban aggasztó méreteket öltött és azzal fenyeget, hogy Kelet-Európában a legsúlyosabb zavarokat vonja maga után." Az ellentétek kirobbanása okait vizsgáló történelmi visszaemlékezés az utolsó rendi országgyűlésig nyúl vissza, amikor is szerinte a márciusi események által hatalomra segített egykori ellenzék „nagy energiával vetette fel a radikális reform kérdését", s mindenekelőtt a magyar elemet kívánva uralkodó helyzetbe hozni, a latin helyére a magyar nyelvet tette kötelezővé. „Ezzel a kisebbség túlsúlyát akarta többségre kényszeríteni, mert a magyar népesség nem tesz ki többet 4 milliónál a 14 milliós lakosságból" - fűzi hozzá jelentőségteljes magyarázatként. Az ellentétek kiéleződésért immár egyértelműen a magyarságot hibáztató megközelítés a pesti törekvések ellenreakciójaként mutatja be a szláv ellenzék zágrábi központja létrejöttét, s annak fő célkitűzését az ausztriai és magyarországi szláv tartományok függetlenségének kikiáltására, valamint a Szerbiát és Bosznia jelentős részét is magába foglaló Illyr királyság létrehozására irányuló törekvésekben jelöli meg. A magyar királyság felbomlásával számoló érvelésből azt a mozzanatot emeli ki, miszerint a bécsi forradalmi eseményeket a magyar párt szította, hogy a zavarból hasznot húzva kényszeríthesse az uralkodót a számára kedvező engedmények megadására, aminek célja csupán látszatra szorítkozott adminisztratív önállóságának helyreállítására, s az valójában Erdély és Horvátország leigázására irányult. A zágrábi érvelés mechanikus átvételével megvilágított előzmények alapján szerző az azonosulás hangján ad helyt annak a kritikának, miszerint „a horvátok megértették, hogy a magyar minisztérium nemzetiségüket támadta meg" és ragaszkodtak a császári kormányzat alá tartozásuk deklarálásához. 58 LOB 1848. júl. 22. No. 203. 1.
