Századok – 2002
Tanulmányok - Makkai Béla: A kivándorolt magyarság anyaországi támogatása a 20. század elején Ploiesti példáján I/3
A KIVÁNDOROLT MAGYARSÁG ANYAORSZÁGI TÁMOGATÁSA. 7 Igaz, a tovább vándorlók és hazatérők helyébe mindig újak érkeztek, így a ploie§ti magyarság létszáma a századfordulón - 1500-2000 fő körül stabilizálódott.2 2 Az akció kezdetén negyvenezres2 3 iparváros az idegen- és magyarellenesség parázsló légkörében, az asszimiláció kohójának számított, nem véletlen tehát, hogy a magyar kormány a korábbi kapcsolatok megújításával az elsők között kezdte támogatni az itteni osztrák-magyar kolóniát. Mondhatnánk, az elsőség jogán, hiszen kerek 40 esztendővel korábban az anyaország segítségét kérő első folyamodvány éppen Ploie§tiből érkezett.2 4 A segélyezés — az Amerikai akció tanulságai alapján — Romániában is egyházi mederben zajlott, egyfelől a román állami beavatkozás mind teljesebb kivédése érdekében, másrészt azért is, mivel az anyanyelvű hitélet az összetartozás érzés erősítéséhez és a nemzeti kötődések ápolásához tág teret biztosított. Az egyházi keretek ugyanakkor alkalmasnak látszottak a gyakran felelőtlen életet élő s erőit kicsinyes viszálykodásokra fecsérlő magyarság erkölcsi és intézményes felügyeletére is.25 A ploie§ti katolikus közösség A miniszterelnökség tehát egyházi (és külügyi) csatornákat használt a bizalmas adatgyűjtés lebonyolítására, s az egyházak — már ebben is — az illetéktelen külső beavatkozások elhárításának hatékony eszközeiként vizsgáztak. Mindemellett Budapest az anyaországi hatóságok látóköréből kikerült kivándoroltak erkölcsi-pedagógiai és nemzeti felügyeletét is rájuk kívánta testálni. Ezen szándékok érvényesülésének útjába azonban a katolikus egyházzal szemben éppen ez idő tájt kibontakozó kulturkampf jellegű román politikai offenzíva számos akadályt gördített. Egyéb célravezető megoldás hiányában a legégetőbb feladatok egyike Ploie§tin is a magyar katolikus egyházközség létrehozása volt. A városban számon tartott 1200 főnyi osztrák-magyar katolikus2 6 java része, mintegy 6-700 fő magyar anyanyelvű volt, akiknek pásztorlását a Dunántűlon született Julius Hering plébános látta el.27 A lelkész magyar érdekeknek megfelelő működését leginkább rendszeres anyagi segélyezésével lehetett biztosítani. Budapest az 1870 táján épült, de felújításra váró templom kilátásba helyezett támogatásával is növelhette befolyását a vegyes ajkú gyülekezetben. A korábbi években kudarccal végződött magyarországi gyűjtés után azonban a katolikus közösség nagyobb bizalmat táplált az ortodox román állam iránt, s furcsamód tőle várt támogatást.28 22 A város ortodox vallású többségével szemben a katolikus közösséget 1200 osztrák-magyar, 24 francia, 73 német és 193 olasz állampolgár alkotta. A protestánsok csoportját 355 — többségében magyar református — és 51 német alkotta. Barna Endre [Középajtay]: Románia nemzetiségi politikája és az oláhajkú magyar polgárok. - Kolozsvár, 1908. Az EMKE kiad. 9. 23 Hegedűs L.: i. m. 10. 24 Szemes József-. A Szent László Társulat története, Budapest, 1942. 27. 25 Románia - 1902. - MOL К 26 ME 548. es. 4644. 1902 XXII. t. 672. asz. 26 Barna E.: i. m. 9. 27 MOL К 26 ME 548. es. 2198. 1901 XXXI. t. 811. asz. 28 A magyar főpapság körében kezdeményezett gyűjtés szomorú eredménye 5 forint volt mindösszesen. - Hegedűs L.: i. m. 12.
