Századok – 2002

Folyóiratszemle - Schmidt-Röster Andrea: Autonómia- és szeparatizmustörekvések Felső-Sziléziában 1918 és 1922 között III/725

726 FOLYÓIRATSZEMLE a vallás és az oktatás. A szavazás, valamint Németország és Lengyelország rivalizálása első ízben kényszerítette választásra a felső-sziléziaikat, az így kicsikart opció azonban a legtöbb esetben ingatag volt és a döntésben gazdasági szempontok játszották a legfontosabb szerepet. 1918 és 1922 között megkezdődött tehát az etnikai polarizáció és olyan csoportok alakultak ki, amelyek az autonómia ill. a szeparatizmus megvalósítására törekedtek. Három különböző elmélet jelent meg: Felső-Szilézia, mint önálló állam és Szilézia, mint autonóm állam Németország vagy Lengyelország részeként. Az önállósulási törekvések megfogalmazásában úttörő szerepet játszott az 1918.novemberében alakult Felső-Sziléziai Bizottság. A konzervatív, vallásos alapokon nyugvó Bizottság nem rendelkezett egységes, szilárd politikai irányvonallal, de céljának tekintette a szeparatizmus népszerűsítését. Programjukat 1918 decemberében egy brossurában adták közzé, de két, a centrumhoz közel álló újság is közvetítette gondolataikat. Egy a svájci kantonrendszer mintájára felépülő önálló Felső-Sziléziát akartak megvalósítani német, lengyel és cseh hivatalos nyelvvel. Terveikhez meg akarták nyerni a lengyel állammal ellenséges viszonyban lévő Csehszlovákia támogatását, a Prágába küldött delegáció azonban sikertelenül tért haza. 1919 elejére szétesett a Bizottság, elképzeléseit, politikai irányvonalát a Felső-Sziléziai Szövetség képviselte a továbbiakban. A Felső-Sziléziai Szövetséget 1919.januárjában hívták életre a Felső-Sziléziai Bizottság vezetői. A Szövetség első nyilatkozata az önálló felső-sziléziai nép, valamint a gazdasági és földrajzi szempontból oszthatatlan Felső-Szilézia koncepciójára épült. Követelték a Felső-Szilézia számára kedvezőtlen törvények visszavonását, a lengyel és német nyelv egyenjogúságát. Elképzeléseik szerint Felső-Sziléziának önálló, svájci mintájú, nemzetközi felügyelet alatt álló államnak kellene lennie, vagy pedig széleskörű autonómiával rendelkező tagállamként Németországba kellene betagozódnia. A szervezet megalakulásakor 10.000 követővel rendelkezett, a tagok száma később 350.000-re tehető. Annak ellenére, hogy működésüket a hatóságok államellenesnek nyilvánították, támogatóik köre fokozatosan bővült, hiszen a Németországtól elszakadni vágyó centrumpártiak mellett azok a lengyelek is szimpatizáltak velük, akik Varsó túlságosan erős befolyásától tartottak. A Szövetség befolyását jelzi, hogy képviselői többször is nemzetközi fórumok elé tárták Felső-Szilézia problémáját. 1919 nyarán petícióval fordultak a párizsi békekonferenciához, mivel népszavazás esetén a Németországhoz vagy Lengyelországhoz való csatlakozás mellett a Népszövetség által felügyelt szabad állam lehetőségét is biztosítani akarták. 1920.júliusában memorandumot nyújtottak át a szövetségeseknek, amelyben felhívták figyelmüket a lengyel ill. felső-sziléziai kérdésre. Ezzel egy időben a brit sajtó rengeteg cikket közölt egy esetleges semleges államról, amely Danzighoz hasonlóan működne. Miután a nagyhatalmak nem reagáltak kedvezően a beadványokra, a Szövetség arra az álláspontra jutott, hogy a lehető legtöbben vegyenek részt a népszavazáson, valamint hogy Berlinben és Varsóban kell szorgalmazni az autonómia törekvéseket. A Felső-Sziléziai Szövetség tehát lemondott a szeparatizmusról és a Németország javára történő optálást szorgalmazta, arra számítva, hogy a német államon belül Felső-Szilézia nagyfokú önállóságot kap. A szeparatizmus gondolata különösen 1919 és 1920 között volt népszerű a lakosság körében, ezt igazolja az a tény is, hogy ebben az időben több kisebb helyi szervezet alakult, amelyek követelték, hogy a népszavazáson egy semleges államra is lehessen szavazni. Az egyik legérdekesebb csoportosulást a birtokosok és az ipari vállalkozók alkották, akik féltették a felsősziléziai gazdaságot mind a német, mind a lengyel szocialista kormánytól, ezért egy „semleges szénállam" kialakítására törekedtek. A szeparatizmus elmélete leginkább a lengyelek között hódított, akik tartottak attól, hogy a gazdag sziléziai területek a Szovjet-Oroszországgal háborúzó fiatal és gyenge Lengyelországhoz kerülnek. Rendkívül fontos szerepet játszott Felső-Szilézia első világháború utáni fejlődésében a Centrumpárt. A felső-sziléziai Centrumpárt már 1918.decemberében kimondta elszakadását a központi pártszervezettől, és Katolikus Néppárt néven tevékenykedett. Hangsúlyozta a nemzetek fölöttiségét, az önálló felső-sziléziai nép elméletét, valamint Bajorország mintájára önállóságot követelt Felső-Sziléziának Németországon belül. A népszavazás után a szövetségesek Felső-Szilézia megosztását javasolták — ez két részre osztotta a Katolikus Néppártot. A párt egyik része továbbra is a Németországon belüli autonómiához ragaszkodott, másik részük viszont jobbnak látta egy önálló, semleges állam létrehozását. A két irányzat vitáját az 1919.augusztusi lengyel felkelés döntötte el — ekkor viszszatértek az eredeti irányvonalhoz és a német államon belüli, lehető legszélesebb körű autonómia kialakítására törekedtek. A központi Centrum Párt ezzel szemben végig egységes álláspontot képviselt: elképzelhetetlennek tartották Felső-Szilézia elválasztását Sziléziától, ezért in-