Századok – 2002

Folyóiratszemle - Iogna-Prat Dominique: A politikai tér keresztény létrehozása III/717

FOLYÓIRATSZEMLE 717 Dominique Iogna-Prat A POLITIKAI TÉR KERESZTÉNY LÉTREHOZÁSA A cím meglehetősen általános fejtegetéseket ígér az olvasónak, azonban már az első sorok elolvasása után világossá válik, hogy e tanulmány keretei között alapvetően a patria fogalmának változó használatával, felhasználásával, jelentésének átalakulásával foglalkozik a szerző. Megállapítása szerint a medievistáknak igazán csak e terminus középkori használatáról lehet érdemi mondanivalója, szemben a mai értelemben vett nemzet fogalmával. A tanulmány három alapvető egységre tagolódik. Az elsőben a patria fogalmának antik gyökereit, ill. ennek kora középkori változásait mutatja be (pp. 50-55). Ezt követően kerül sor a Capeting „minta" megrajzolására (pp. 55-60), végül, ellenpólusként, a magyar sajátosságok bemutatására (pp. 60-69). Az első egységben, mintegy bevezetésként azt mutatja be, miként veszítette el a 'patria' terminus alapvető (római) eredet-meghatározó jellegét, s hogyan vált már a középkor korai évszázadaiban területi jellegű fogalommá a germán népek vándorlása nyomán. Ezen felül nem lényegtelen, hogy mindez erőteljes egyházi hatásra tovább módosult, mégpedig olyképpen, hogy a 'patria' nem csupán földi helyet (szülőhelyet és lakóhelyet), hanem a túlvilágot is jelölte. E tekintetben a tanulmány szerzője gondosan megkülönbözteti a 'patria propria' és a 'patria communis' fogalmát. Az egyházi, keresztény szellemi átformálás alapvető fontosságúnak tűnt, hiszen hatása nemcsak e terminusra terjedt ki, hanem az ország (regnum) tartalmának erőteljes átértékelésére. A szerző többször is hangsúlyozza, hogy egyháziak miképpen formálták át az uralkodó alakját szakrális személlyé, akinek megszabott feladata népe (gens) és 'hazája' (patria') védelme. Ennek hatására a király alakja szorosan összefonódott a 'regnum' és a 'patria ' fogalmával — az általa adott, tőle elvárt oltalom révén. E 11-12. századi fejlemények — több ponton is a keresztes háborúk hatására — lényegében létrehozták a 'patria' és 'regnum' sajátos középkori nyugat-európai arculatát. Ennek lényege abban áll, állapítja meg a szerző, hogy a király és országa keresztény megformálása, megszervezése révén a patria propria az országgal, míg a patria communis a hívők (égi) országával vált egyenértékűvé, ami már azért is jelentős, mert a gyökereket tekintve az előbbi egy bizonyos embercsoport eredet-közösségét jelentette, míg az utóbbi egy nagyobb politikai-területi egységet (római utóbb karoling birodalom) fejezett ki. Fontos sajátosság, s ezért is szükséges a keresztes háborúk hatásait hangsúlyozni — véli a szerző —, hogy ezek során a patria propria (konkrét politikai egység) alárendelődött a patria communis (keresztények hazája) fogalmának, ugyanakkor a testként felfogott állam, amelynek feje maga az uralkodó, köré csoportosul mindkettő. Az első, meglehetősen bonyolult, s a magyar szakirodalomban alig érintett általános fejtegetések vezetik fel a patria és a regnum fogalmának összehasonlító vizsgálatát. Mint a végkövetkeztetésekből kiderül, a szerző eltérőnek ítéli meg a 11-13. századi francia és 11-16. századi magyar viszonyokat. Mindkettő számos sajátosságot rejt magában. A második egységben a francia „példa" kapott helyet (11-13. század). A korábban leírtakból kiindulva a szerző a patria és a regnum fogalmak használatának Capeting-kori bemutatása során négy elemre hívja fel a figyelmet. 1) a három funkcionális renden (oratores, bellatores, laboratores) belül a hadakozók és az imádkozok szoros együttműködésére; 2) a királyok felszentelésének jelentőségére, amely a királyt az egyháziakhoz hasonlatossá avatta, azaz az Űr képviselőjévé, végső soron szentté formálta, ill. a csodás gyógyító képességnek a „reims-i legenda" alapján történő kidolgozására a Capeting uralom idején; 3) a béke fogalmának átalakítására, amelynek során az eredendően egyházi fogantatású „Isten békéjé"-ből a 'király békéje" lett, ami összecseng a korábban már említett uralkodóval szembeni egyházi elvárásokkal; 4) a hierarchikus szemléletre, amely szerint az uralom testként fogható fel, amelynek feje a király. Mindezek hatására igen érdekes fogalmi-gondolati változások váltak kitapinthatóvá: a) a regnum Francorum kifejezés helyébe a regnum Franciae lépett, ami arról tanúskodik, hogy egy szűkebb terület, Francia azonossá vált az ország (regnum) egészével; b) a főváros megjelenése és jelentősége, amely a patria communis jelképe lett; с) a király személye körüli szentség kialakulása, amely a „legkeresztényibb" király kifejezésben öltött testet. Összefoglalva azt állapítja meg a szerző, hogy hasonlóan a korábbiakhoz, Franciaországban is végbement az a két alapvető folyamat, amely a patria és regnum sajátos nyugat-európai képzetének kialakulásához és meggyökeresedéséhez vezetett: a territorializáció és a keresztény szempontú átformálás. A harmadik egységet a szerző a magyar viszonyoknak szenteli. Már a cím is az eltéréseket sejteti: „a határuidékekpatria-ja: Magyarország". Módszerében hasonlóan jár el, mint az előzőekben. Vizsgálja a patria (haza), a reg-