Századok – 2002
Történeti irodalom - Acta Papensia. A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei (Ism.: Hermann István) III/712
713 TÖRTÉNETI IRODALOM A most meginduló folyóirat mint a Pápai Református Gyűjtemények Közleménye a Gyűjteményekben folyó szakmai munkának — amely nem merülhet ki csupán a források közzétételében, hanem ki kell terjednie azok tudományos igényű feldolgozására is — a bemutatására törekszik. Emellett célja, hogy befogadja az intézménynek otthont adó városhoz és vidékéhez kapcsolódó történeti kutatások legújabb eredményeit közzétevő tanulmányokat is. Ennek köszönhetően válhat lehetségessé, hogy a későbbiekben a folyóirat ne csupán egy szűk kör publikációs lehetőségeként funkcionáljon, hanem élő fóruma legyen a város és a hozzá kapcsolódó tágabb környék, az Északnyugat-Dunántúl történetének. A két dolog természetes módon kapcsolódik egybe, hiszen a település és a református egyház, az itt lévő Kollégium évszázadok óta szoros kölcsönhatásban van egymással. A fenti célok megvalósításának biztosítéka a neves szerkesztői gárda. Hudi József főszerkesztő mellett a folyóirat megjelenése körül bábáskodnak még Köblös József és Mezei Zsolt, valamint Jakab Réka és Kránitz Zsolt, akik mindannyian a Tudományos Gyűjtemények munkatársai. Ahhoz, hogy a kiadvány betölthesse a neki szánt szerepet, a szakmai igényesség fenntartása mellett, ahhoz szorosan kapcsolódva szükséges mind szélesebb tudományos rétegek bevonása a szerzők körébe. Gondolok itt egyrészt az igényes helytörténet művelőire, másrészt az országosan elismert szaktudósokra, hiszen ez a kiadvány nem csak a városhoz, a régióhoz kötődő olvasóközönséget célozza meg, hanem minden, a történelem iránt elkötelezett emberhez szól. Ennek kapcsán szeretném egy pusztán technikai szempontból jelentős hiányosságra felhívni a szerkesztők figyelmét. Bár a szerkesztői előszóban történik utalás arra, hogy várják a tanulmányokat a következő számokba, a magukat felkérve érző szerzők hiába keresnek eligazítást arra nézve, hogy kéziratukat milyen formába öntve küldjék el a szerkesztőségnek. Ennek tisztázása tulajdonképpen nem is a szerzők, hanem a szerkesztők dolgát könnyítené meg. Az elméleti fejtegetések után vegyük szemügyre magát a kötetet! Már az első kézbevételnél feltűnik, hogy a kiadvány rovatokra oszlik. Ezek közül a legfajsúlyosabb — az első szám esetében majd a kötet felét elfoglaló — a Műhely címet viseli. Ebben a részben találhatóak meg a tanulmányok. Jelen esetben Hudi Józsefnek Fábián József esperes pályafutásáról készített írását (5-26. oldal), illetve Jakab Réka mintaszerű feldolgozását olvashatjuk az ugod-vadkerti fürdő reformkori történetéről (27-62 oldal). Az előbbi egy 18-19. század fordulóján tevékenykedő, s azóta a feledés homályába vesző tudós református prédikátor életútját vázolja fel. A debreceni diákévekre svájci egyetemjárás, majd a Balaton-felvidéken lelkészi állás következett. Fábián József a külföldi tanulmányútján elmélyedt természettudományos érdeklődését már mint vörösberényi lelkipásztor teljesítette ki. Felismerte az ismeretterjesztés alapvető fontosságát. Ezt a célt szolgálták tankönyvei (Természeti história a' gyermekeknek, Természeti tudomány a' köznépnek, stb.) és szőlészeti munkái. Folyóirat-szerkesztőként pedig nevéhez köthető az első két magyar nyelvű protestáns teológiai folyóirat (Prédikátori Tárház 1805-1808, Veszprém majd Vác; Lelki Pásztori Tárház 1818, Pest). A szerző Fábián személyét életkörülményeinek felvillantásával, családjának, kapcsolatrendszerének bemutatásával hozza közel az olvasóhoz. A tanulmány függelékeként két levél olvasható, amelyek betekintést nyújtanak egy szőlészeti kézikönyv-fordítása kiadásának körülményeibe (1812-ből). Jakab Réka tanulmányában egy vidéki fürdő történetét dolgozta fel megalapításától, az 1820-as évektől az 1880-as években történt bezárásáig. A fennmaradt források alapján a fürdő virágkora a reformkorra tehető, így a dolgozat hangsúlya is erre az időszakra esik. A tárgyalt időben az Ugodi Fürdő Rt. bérelte gróf Esterházy Károly földesúrtól a fürdőhöz kapcsolódó vendégházat és kávéházat. Ennek öt évre vonatkozó számadáskönyve képezi a dolgozat fő forrását. A szerző a részvényesek névsorának vizsgálata alapján feltételezi, hogy a részvénytársaság szoros kapcsolatban állt a Pápai Casinóval, amelynek tagjai rendszeres vendégei voltak a fürdőnek. A fennmaradt vendégkönyv tanúsága szerint a látogatók döntő többsége pápai illetőségű volt, társadalmi állását tekintve pedig a város tehetősebb csoportjaiból került ki. Erre támaszkodva a szerző a fürdőt lokális jelentőségű szórakozóhelynek tartja. A fürdővendégek szórakoztatását a kávéház és étterem mellett biliárd- és kártyaterem, valamint a nyári szezon alatt több-kevesebb rendszerességgel rendezett mulatságok biztosították. A számadásokból kikövetkeztethetően a vendégházban körülbelül 12-16 szoba lehetett, mintegy negyven ággyal. A korabeli hangulatot idézik fel a tanulmány szövegébe beemelt forrásidézetek, amelyek a fürdő gyógyhatásáról, illetve az Ugodon rendezett mulatságokról szóló részeket különösen elevenné teszik. A folyóirat második nagyobb szerkezeti egysége a Forrásközlés címet viseli. A szerkesztők tervei szerint itt látnak napvilágot a Tudományos Gyűjteményekben őrzött, közérdeklődésre számot tartó források. Az első számban Köblös József gyűjtött össze és adott közre egy csokorra való dokumentumot a 18. század elejéről (63-96. oldal). A kiadott öt irat feleleveníti a reformátusok
