Századok – 2002

Történeti irodalom - A Völgység huszadik százada (Ism.: Vonyó József) III/702

705 TÖRTÉNETI IRODALOM Szerényi Zoltán (A tolnai németség társadalmi-gazdasági helyzete) rendkívül fontos kérdés tisztázására vállalkozott azzal, hogy kérdőíves módszerrel igyekezett feltárni a megyében élő németség identitását. A dolgozat azonban súlyos kételyeket is támaszt az olvasóban. Egyrészt azzal, hogy nem teszi egyértelművé a kutatás célját és szempontjait. Másrészt nem tisztázza a vizsgált mintát, így nem világos, mihez viszonyítja a közölt adatokat. Dr. Szilágyi Mihály (A grábóci szerb szerzetesközösség mint társadalomformáló tényező) egy maradandó szellemi és művészeti értékeket alkotó szerb ortodox egyházi közösség történetébe vezeti be az olvasót, gazdag forrásanyag feldolgozása révén. Dr. Balázs Kovács Sándor tanulmánya (Etnikumok és a tárgyalkotó népművészet a Völgységben 1945 után — népművészettől a népi iparmüvészetig) azt a — nemcsak néprajzi, hanem gazdaság-és társadalomtörténeti szempontból is fontos és érdekes — folyamatot vázolja fel, mely során az önellátást szolgáló népművészet piacra termelő népi iparművészetié vált. Szőts Zoltán igen rövid kutatási beszámolója (A bukovinai székelyek migrációjának kérdőíves vizsgálata) számos űj, a témával kapcsolatos eddigi ismereteinket gazdagító eredményt ígér. Alaposabb, részletesebb ismertetése feltétlenül indokolt. Az olvasóban azonban kétségeket is támaszt a tanulmány — módszertani problémák miatt. Ha az „50 kérdéses kérdéssor bizony sok ismeretet feltételezett a kérdezőtől, és sok esetben élettapasztalatot is kívánt meg", vajon mennyire tekinthetjük megbízhatónak a főiskolás, és főként a középiskolás diákok által felvett adatokat? Dr. Vadas Ferenc tanulmánya (A bukovinai székelyek által használt völgységi helynevek) a földrajzi nevek változásaival is igazolja, miként változtatja meg a korábbi évszázados magyar-német együttélés kölcsönhatásait a németek helyére települt székelyek — nyelvjárási sajátosságaiból és az együttélés hiányából egyaránt fakadó — névadási gyakorlata. Vass Erika (Tér- és időhasználat a cikói búcsún 2000-ben) beszámolója egy induló néprajzi kutatás szempontjairól és első eredményeiről a történeti kutatás számára is jól hasznosítható tanulságokkal kecsegtet az etnikai identitás kötődéseinek, jelképrendszerének, a hagyományok továbbélésének és megújulásának bemutatásával. A földrajzi fejezet szakmai színvonalának megítélése nem lehet e recenzió feladata. Három tanulmány azonban okkal tarthat igényt a történész kutatók érdeklődésére is. Lehmann Antal (A Völgység környezeti állapotának változásai 1865 és 1984 között), Gyenizse Péter (Természeti környezet szerepe a Völgység településeinek kialakulásában és fejlődésében) és Arndtné Lőrinci Renáta (Földhasználattervezés, tájelemzés a Völgység és a Szekszárdi-dombvidék ölelésében fekvő „István major külterületen") tanulmányai a térség gazdaság-, társadalom- és településtörténetét kutatók számára nélkülözhetetlen ismereteket tartalmaznak. A további, napjaink aktuális kérdéseit taglaló írások néhány évtized múltán hasonló funkciót tölthetnek be. Az e fejezetben közölt tanulmányokról összességében elmondható, hogy módszertani vonatkozásban (szakirodalom, hivatkozások, szerkesztés stb.) egységesebbek és magasabb színvonalat képviselnek, mint a történeti tárgyúak nagy része. A kötet szerkesztőinek hasonló elvárásokat kellett volna megfogalmazniuk minden szerzővel szemben. A tájékozódást német és angol nyelvű tartalomjegyzékek, illetve rezümék segítik. Sajnálatos, hogy a kötet szakmai értékét több dolog is rontja. Bár konferenciakötetekben gyakori pusztán az előadás elhangzott szövegének közlése, indokolt lett volna minden esetben legalább a felhasznált szakirodalom feltüntetése. Több tanulmány szerzője nem volt elég igényes a szöveg nyelvi megformálásában. Egyes írásokban megengedhetetlenül sok a helyesírási hiba (pl. az összetett szavak írása, a határozott névelő hiánya, a kötőjel [-] és a gondolatjel [—] helytelen, gyakran értelemzavaró, felcserélt használata stb.) és az elütés — több esetben a címben is. A szerkesztő(k) sem fordított(ak) elegendő figyelmet ezek javítására, miként arra sem, hogy a nyilvánvalócin hangfelvétel alapján leírt szövegek — szabad előadásban megengedhető, de — írásban pongyolaságnak számító fordulatait, szószerkezeteit átalakítsák. Összegzésként a — jellegüket és színvonalukat tekintve meglehetősen eltérő tanulmányokat tartalmazó — kötetet eredményező munka erényeit, hasznos voltát hangsúlyozzuk. Ezért is hívjuk fel az érdekeltek figyelmét arra, hogy Völgység sajátos táji-földrajzi adottságai, gazdasági-társadalmi jelenségeinek, kulturális értékeinek sokszínűsége, történeti fejlődésének általános és specifikus vonásai érdemessé teszik a térséget arra, hogy múltját jól megtervezett, megfelelően finanszírozott kutatási program keretében szisztematikusan tárják fel, jól megválogatott hivatásos kutatógárda közreműködésével. A három Völgység-konferencia és az eredményeiket közreadó kötetek nemcsak figyelemfelkeltőek e tekintetben, hanem alapul is szolgálnak egy monografikus feldolgozás megszervezéséhez. Vonyó József