Századok – 2002

Történeti irodalom - Vonyó József: Gömbös Gyula és a jobboldali radikalizmus (Ism.: Mészáros Margit) III/706

706 TÖRTÉNETI IRODALOM Vonyó József GÖMBÖS GYULA ÉS A JOBBOLDALI RADIKALIZMUS Tanulmányok Pro Pannónia Kiadói Alapítvány 2001. 175 o. Magyarország 20. századi történelmének számos eleme máig vita tárgya mind a történetírásban, mind a történeti kérdések iránt érdeklődők körében. Ilyen vitatott kérdés a szélsőjobboldali mozgalmak megítélése is, sőt már az is, hogy mely szervezeteket, pártokat tekinthetünk annak. Ezért komoly szakmai hozzáértés, alapos forráskutatás és bátorság kell ahhoz, hogy valaki a szélesebb olvasóközönség elé tálja kutatási eredményeit, számolva a szakmai megmérettetéssel. Különösen érvényes ez a Gömbös-kormány időszakára, amely történelmünk egyik nemcsak legvitatottabb, hanem átértékelés alatt álló periódusa is. Abban általában egyetértés van, hogy az alulról jött Gömbös Gyula Bethlen István és Horthy Miklós után, a korszak egyik legmeghatározóbb személyisége lett. De, mint ahogy a tradicionális elit lenézte a murgai evangélikus tanító fiát, tehetségét alábecsülte a maga idejében, hasonlóan negatívan vélekedtek róla — bár ellenkező indítékkal — a pártállam időszakában is. Voltak, akik egyenesen dilettánsnak nevezték Gömböst. Pedig az egykori vezérkari százados idővel rutinos politikussá vált, felismerte és ki is használta az előző nemzedék gyenge pontjait. Többször volt képes váltani, és megtanulta a kompromisszumkötés mesterségét. Ezért őrizhette meg Horthy szimpátiáját „harcos fajvédő" korszakában éppúgy, mint honvédelmi minisztériumi államtitkárként 1928-ban, majd miniszterként 1929-től. A honvédelmi miniszter Gömbös nagy népszerűségre tett szert, ugyanakkor tartózkodott a politizálástól. Valószínűleg mindezek közrejátszottak abban, hogy amikor Horthy, 1932 őszén „erős" embert keresett, rá esett a választása. (Vö. Pritz Pál: Magyarország külpolitikája Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején 1932-36. Akadémia Kiadó, Bp. 1982.) Vonyó József történész, a Pécsi Tudományegyetem Modernkori Történeti Tanszékének docense méltán nevezhető Gömbös és a jobboldali radikalizmus szakértőjének. Hosszú ideje kutatja a Nemzeti Egység Pártjának történetét, Gömbös Gyula életét és politikai pályáját, a szélsőjobboldali és bolsevik típusú pártok szervezetét és működését, helytörténeti vonatkozásait. A fenti témákban számos tanulmánya, cikke jelent meg. Önálló munkája: Gömbös Pártja. A Nemzeti Egység Pártja Országos Központjának dokumentumai (1932-1939). Jelen tanulmánykötetében módszertanilag gyakran használt eszközhöz nyúl a szerző: a gazdag levéltári forrásokon nyugvó, 1980-90-es években írt tanulmányait egy kötetben tárja az olvasó elé. Tartalmilag azonban olyan összetett feladatot vállalt magára, amelynek nem mindig tudott megfelelni. Mint minden tanulmánykötet, ez is magában rejti azt a veszélyt, hogy a különböző időszakokbem írt cikkek egymás mellé sorakoztatása tematikailag nem alkotnak egységet, illetve sok bennük az ismétlés. Esetleg azzal a dilemmával is meg kell küzdeni a kötet összeállítójának, hogy saját korábbi álláspontjával kényszerül vitatkozni. Ez viszont egy sor metodikai problémát vet fel: átírjuk-e a tanulmányt (de akkor az már nem az eredeti közlése), lábjegyzetben jegyezzük meg a változtatást vagy hagyjuk a régi formában, és a végén írjunk magyarázatot utószóban, vagy egy újabb cikkben közöljük az új kutatási eredményeket? Valószínűleg ezt a mű alkotója is érzi, ezért íija az ,JElőszó"-ban, hogy nehéz a tartalmat kifejező pontos címet adni, és az olvasó úgy érezheti, hogy az egyes tanulmányok címeiben nem vagy alig találkoznak a főcím kulcselemeivel. Izgalmas, átgondolásra érdemes kérdésekkel vezeti be kötetét az írója. Szélsőjobboldalinak tekinthetjük-e Gömböst és fajvédő társait? Akart-e diktatúrát Gömbös? Hogyan értékelhetjük ezt a — számos kortárs által neki tulajdonított — szándékot, ha miniszterelnöksége idején nem került sor a Bethlen által kialakított, s diktatórikusnak aligha nevezhető hatalmi rendszer átalakítására? Miként viszonyult mindehhez a korabeli magyar társadalom, illetve annak különböző rétegei, csoportjai? Ez utóbbi tényezőnek milyen szerepe volt abban, hogy Gömbös és híveinek tervei nem valósultak meg? Noha a szerző felhívja a figyelmet, hogy ezekre a kérdésekre csak részleges választ adnak tanulmányai, és Gömbös politikai nézeteiről, még kevésbé a jobboldali radikalizmus egészéről nem nyújt teljes képet, mégis úgy summázza saját kötetét, hogy abban „mindvégig Gömbösről és jobboldali radikalizmusról van szó. Gömbös volt a Nemzeti Egység Pártjának vezére, megszervezője és elsőszámú irányítója. Maga a párt a miniszterelnök politikai céljainak legfontosabb eszköze. Azok a célok pedig, melyeket Gömbös követett, a jobboldali radikális eszmék jegyében fogantak". (7.) Ez a megállapítás újabb kérdéseket vet fel bennem, s talán az olvasóban is: mit értünk jobboldali radikalizmuson a Horthy-rendszerben; mit értünk szélsőjobboldali radikalizmuson és mi