Századok – 2002

Történeti irodalom - Miskolczy Ambrus: Szellem és nemzet (Ism.: Veszprémi László) III/700

700 TÖRTÉNETI IRODALOM szági szlovákok 1920-1930 közt erősen megnövekedett asszimilációjában a szerző inkább látszik jelentőséget tulajdonítani erőszakolásának, mint a Trianonnal elcsatolt felvidéki szlovák néptömbtől való elszigetelődésnek a szórt és vegyes települtségű, már eddig is leginkább magyarosodott szlovák néprészek régóta tartó asszimilációs folyamatára óhatatlanul gyakorolt felgyorsító hatásának, persze az identitás megőrizhetősége feltételeinek biztosítása hiányában. Ami a magyarországi német kisebbséget illeti, hasonló a helyzet, ám az a körülmény, hogy a Népszövetségnél nem tett panaszt a magyar kormány ellen, nem téveszthet meg afelől, hogy már az 1920-as években a németbirodalmi kormánytól és a külföldi németséggel foglalkozó ottani társadalmi szervezetektől várt és kapott segítséget. A kötet hatalmas anyagát tanulmányozva azt a benyomást szerezhetjük, hogy számos körülménytől, megfontolástól függhetett, mely kormányokkal szemben, mikor, és milyen természetű kisebbségi panaszbeadványok születtek. Mi lehetett például az oka annak, hogy olyan magyar kisebbségi sérelmek, amelyek valójában a kisantant-szövegségbe tömörült mindhárom utódállammal szemben fennálltak, panaszbeadvány benyújtásához egyiknél emilyen, a másiknál csak amolyan vonatkozásban vezettek? Az ilyen — valójában egyáltalán nem lényegtelen — kérdésekre a kötetben feldolgozott hatalmas anyagból egyáltalán nem kaphatunk választ: erre csak a Népszövetséggel kisebbségi ügyekben kapcsolatban volt országok kormányainak aktáiból derülhetne fény. Ezt tisztán kell látnunk ahhoz, hogy megállapíthassuk, mik a panaszbeadványokra és a velük kapcsolatos eljárásokra szorítkozó nagyvolumenű, igen alapos és értékes kutatás eredményeit behatároló korlátok, s ugyanakkor mik lehetnek a témában való kutatások kiszélesítésének és elmélyítésének további lehetőségei. Arra is érdemes utalnunk, hogy a népszövetségi kisebbségvédelemmel szembeni növekvő elégedetlenséggel összefüggésben 1925-ben létrejött (és 1938-ig működött) Európai Szervezett Nemzetkisebbségek Kongresszusa évenkénti tárgyalásainak és határozatainak ismerete mennyire nélkülözhetetlen a korabeli nemzetközi kisebbségvédelem problematikájának összképi szemléletéhez. Erwin Keimes e tekintetben úttörő disszertációja (Der europäische Nationalitätenkongress [1925-1938]. Köln, 1958) óta a magyar történetírásban Bellér Béla (Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében [1925-1929]. Századok, 1981. 5.), legújabban pedig Eiler Ferenc idevágó munkássága (Nemzetközi kisebbségi kongresszusok a két világháború között. Regio, 1996. 3.; Európai nemzeti kisebbségek kongresszusainak határozatai [1925-1937]. Szeged, 1996.) mutat fel figyelemre méltó eredményeket. Scheuermann disszertációjának feltétlenül említést érdemlő külön erénye annak bemutatása, hogy nagy nemzetközi befolyással rendelkező angol, francia zsidó-szervezetek milyen következetesen és hatásosan léptek fel a Népszövetségnél a zsidó kisebbségek védelmében mindenütt, ahol az szükségesnek bizonyult. így az igen sérelmezett 1920. évi magyarországi numerus clausus törvény ellen, amelynek módosítását 1928-ban sikerült is elérni. A felhasznált népszövetségi akták alapján érdekes részleteket ismerhetünk meg a Bethlen-kormány taktikázásáról ebben a kérdésben. A kötet végén terjedelmes táblázatos kimutatások formájában is tájékoztatást kapunk országonként a kisebbségek részéről benyújtott elfogadott, illetve el nem fogadott panaszbeadványokról, valamint igen hasznos rövid életrajzokat és jellemzéseket a kisebbségi ügyekkel foglalkozó szekció munkatársairól. Továbbá egy térképet azokról a keletközép- és délkelet-európai államokról, amelyekre a Népszövetség általi kisebbségvédelmi ellenőrzés kiterjedt. Néhány elírás található a kötetben: a 255. oldalon háromszor is Manliu (Maniu helyett), a 261. oldalon „Köszy" (Kőszeg helyett), az 506. oldalon Macartney nevénél „Carol Alymer" (Carlile Aylmer hélyett). Tilkouszky Lóránt Miskolczy Ambrus SZELLEM ÉS NEMZET Babits Mihály, Eckhardt Sándor, Szekfű Gyula és Zolnai Béla világáról. (Mythologica). Napvilág Kiadó, Bp. 2001, 248 о. Jelen kötet az 1930-40-es évek „szellemi ellenállásának" néhány jelentős egyéniségére és művére koncentrál, s tesz — sikeresnek tekinthető — kísérletet az azokban foglalt, leginkább rejtett üzenetek szintjeinek azonosítására, „szellem" és „nemzet" metapolitikájának értelmezésére. A nagy nevek, Babits (1883-1941), Eckhardt (1890-1969), Szekfű (1883-1955) és Zolnai (1890-1969) munkásságából, életrajzi adataikból, humanista világnézetükből is következő közös jellegzetessége, hogy részt vehettek és részt is vettek, elfogadva Szekfű Gyula felkérését, a „Mi a magyar?" című tanul-