Századok – 2002

Történeti irodalom - Tüskés Gábor–Knapp Éva: Népi vallásosság Magyarországon a 17–18. században (Ism.: Kulcsár Péter) III/692

692 TÖRTÉNETI IRODALOM ségekre is. Erdély területéről Hontems 1532-ben, még Bázelban készített szép kidolgozású térképet, mellyel azonban nem volt elégedett, így nem terjesztette. A térkép jobbára a szászok lakta térségre koncentrált, nem tekinthető a mai értelemben vett politikai térképnek. (A térkép javított változatával, melyből csak egy töredékes példány került elő, Borsa Gedeon korában már részletesen foglalkozott.) Sem Zsámboki János 1566-ban készült Erdély térképe — mely a későbbiekben több kiadásban, több változatban jelent meg —, sem Gerard Mercator 1595-ben megjelent térképe nem vállalkozott arra, hogy az időközben megszilárdult Erdélyi Fejedelemséget térképi eszközökkel mutassa be, a 16. században mindvégig a Kárpát-medence nagytájaként ábrázolták. A szerző cikkében a Siebenburg elnevezés keletkezésének egy új hipotézisét is felvázolja. Hontems egy kevésbé ismert alkotását, az égbolt két féltekéjét ábrázoló csillagtérképét, mely nemcsak a legkorábbi nyomtatott égboltábrázolások közé tartozik, de az első modern planiszféra, Bartha Lajos ismerteti tanulmányában. A korban legismertebb, Albrecht Dürer által metszett csillagtérképpel összevetve Hontemsé talán a grafikai megoldások tekintetében alulmarad, de pontosabb annál. Térképének legfontosabb nóvuma, hogy szakított a hagyományos rossz tájolással és a csillagokat, csillagképeket úgy rajzolta, ahogy azok az égen valóban láthatók, bár egyebekben, némi módosításokkal átvette a düreri mintát. Johannes Hontems életművének talán legtöbbet kutatott, legjobban ismert része a Honterus-nyomda működésével kapcsolatos. Soltész Zoltánné, Borsa Gedeon kutatásai nyomán ismerjük a nyomda könyvdíszítéseit, címlapkereteit, kiadványait, a kötetek sorrendjét. Immár konszenzus van a kutatók közt a tekintetben is, hogy a nyomda legkorábbi kiadványai 1539-ben készültek, abban az évben, mint Sylvester János Grammaticája a Királyi Magyarországon fekvő Sárvár-Újszigeten. V Ecsedy Judit a nyomda keletkezésének körülményeit, felszerelését és betűkészletét vizsgálta. A szerző leszámol néhány toposszal, például Hontems hűséges társával Theobaldus Gryffius mesterrel, kinek létezését egyetlen bizonytalan eredetű forrás alapján feltételezték. A betűkészlet vizsgálata nem igazolta azokat a korábban felvetett lehetőségeket sem, hogy Hontems betűmetszéssel is foglalkozott volna. A korabeli jelentős európai nyomdák betűivel történt összevetés alapján V Ecsedy Judit a többféle beszerzési forrás lehetőségét valószínűsíti. A kötetben helyet kapott a neves brassói kutató, Gernot Nussbácher alapos Honterus-bibliográfiája. A befejező tanulmány egyben a kiállítás katalógusa is. W Salgó Agnes és Velenczei Katalin foglalták össze Hontems gazdag életútjának állomásait, szerteágazó tudományos tevékenységét. A kötetet a kiállítás anyagából válogatott képanyag zárja A szűkszavú képaláírások és a szövegben megbújó, a képekhez tartozó utaló-számok miatt a laikus olvasó sajnos állandó ide-oda lapozásra kényszerül. Johannes Hontems élete során a teljességre törekedett, munkáit nagyfokú maximaiizmus jellemezte. Tudjuk, hogy Erdély térképét nem engedte terjeszteni, mert nem találta elég jónak. Élete és munkássága fő vonalakban ismert, de vannak még fehér foltok. A kötet tanulmányai is hozzájárultak néhány folt eltüntetéséhez, de néhány esetben nem tisztult a kép. Konferencia-kötet esetén is zavaró, ha a szerzők eltérő életrajzi adatokat, dátumokat, név-változatokat használnak, a megfelelő utalás nélkül. A kötet ízléses, szép kiállítása, a jó minőségű képanyag valószínűleg a kötettel ünnepelt jeles humanista mester tetszését is elnyerte volna. Csukovits Anita Tüskés Gábor - Knapp Éva NÉPI VALLÁSOSSÁG MAGYARORSZÁGON A 17-18. SZÁZADBAN Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 410 o. A könyv egy olyan tájra vezeti el az olvasót, amelyen az utóbbi évtizedekben nemigen járt magyar kutató, a laikus vallásosság mezejére. Ha valaki mégis oda merészkedett, álmhát öltött, többnyire etnográfusnak álcázta magát. Bálint Sándor (t 1980) óta alig akadt vállalkozó, és ha az ő akadálytalannak nehezen mondható pályafutására gondolunk, hatvan-hetven esztendőre is taksálhatjuk azt a periódust, amelyben ez a téma nem szerepelt a hazai tudománypolitika kedvenceinek listáján. Helye valahol a második és harmadik emlékezetes „T" között volt, közelebb a harmadikhoz. Ezen az időszakon már szerencsésen túl vagyunk, és nem is azért emlékeztetek rá, hogy a kötet