Századok – 2002
Közlemények - Szili Sándor: Szibéria meghódításának koncepciói a kora újkori orosz történetírásban (16. sz. vége – 18. sz. első negyede) III/637
SZIBÉRIA A KORA ÚJKORI OROSZ TÖRTÉNETÍRÁSBAN 663 giografikus jellegű művét a „Kunguri-évkönyvre" támaszkodva megkísérelte laicizálni. Az interpolációk, majd egész fejezetek betoldása megbontotta az eredeti kompozíció eszmei konzisztenciáját.17 2 Szibéria meghódításának koncepciója a szerkesztés bonyolultsága miatt sikerült ellentmondásosra. A mű alapgondolata a „Jeszipov-évkönyv" szellemében fogant. Jermak krisztianizációs küldetését hangsúlyozta és az orosz szentekhez tette őt hasonlatossá. A „Kunguri-évkönyv" profán részletei viszont szokványos zsákmányszerző portyának láttatják a történteket. Sem az egyik, sem a másik megközelítésben nem jut kezdeményező szerep az államnak vagy a Sztroganovoknak. A ,,Remezov-évkönyv" végkicsengése harmonizál a vele egykorú „bővített redakciójú Jeszipov-évkönyv" ambivalens koncepciójával, de mindkét irányban (a megtért haramiavezér „Isten kiválasztottja", illetve Jermak „hús-vér" népi figura) elmélyíti a főhős ábrázolását: az első esetben vallásos retorika, a másodikban életszerű részletek közbeiktatásával. A „Remezov-évkönyv" kései keletkezésű elbeszélő forrásként jelentős hatást gyakorolt a Jermak-expedíció történetével foglalkozó szakirodalomra. 1708-ban I. Péter kívánságára megbízták Fjodor Polikarpovot, a moszkvai nyomda nagy műveltségű igazgatóját, hogy írja meg Oroszország történetét. A mű 1716-ra elkészült, de nem nyerte el az uralkodó tetszését, és kiadatlan maradt. Vele egy időben (1715 körül) Alekszej Mankijev, az orosz birodalom svédországi követének személyi titkára is kísérletet tett egy összefoglalás elkészítésére. „Az orosz történelem magva" (Jadro Rosszijszkoj isztorii) c. munkája 1770-ig kéziratban terjedt,173 akkor Gerhard Friedrich Müller fáradozásának köszönhetően kinyomtatták. A IV könyv harmadik fejezete tárgyalja Kazany, Asztrahany, és Szibéria meghódítását. Mankijev mintegy szintetizálta a 17. században e tárgyban fölhalmozott, folklorisztikus elemekkel átszőtt ismereteket: „A doni szabad kozákok atamánjukkal, Jermakkal kivonultak a Volgára, ahol nagy csőcseléket alkotva, raboltak és fosztogattak... Ioann Vasziljevics cár seregeket küldött ellenük... Jermak meghallván, hogy közelednek a moszkvai ezredek... fölkerekedett... és a Káma folyóhoz ment... ahol a Sztoganov urak laktak... Sztroganov a kozákok jöttétől megrettenve, nehogy tönkretegyék... rábeszélte őket, hogy vonuljanak a Szibériai cárság ellen, hódítsák meg a Moszkvai birodalom és az uralkodó dicsőségére, s ezzel... bűnüket jóvá téve az uralkodó haragját elvegyék, így hát Sztroganov mindenfélével ellátta Jermakot és útjára bocsátotta... Szibir bevétele után, Jermak... elküldte Groza atamánt és néhány kozákot, hogy vigyék meg a jó hírt az uralkodónak, de már Ioann Vasziljevics cár halála után érkeztek..."17 4 * * * 172 Szkrinnyikov R. G.\ Szibirszkaja ekszpegyicija Jermaka. 73-75. 17:1 „E nyomtatásban a nyájas olvasó elé tárt könyv, „Az orosz történelem magva", a hon történelmét szeretők előtt már régóta ismert. Erről tanúskodik a számos könyvtárban megtalálható és gyakori másolata." (G. E Müller előszava) In: Jadro Rosszijszkoj isztorii, szocsinyonnoje blizsnyim sztolnyikom i bivsim v Svecii rezigyentom, knyaz Andrejem Jakovlevicsem Hilkovim, v polzu roszszijszkovo junosesztva, i dija vszeh о rosszijszkoj isztorii kratkoje ponjatyije imety zselajuscsih. Szankt-Petyerburg, 1770. I. 174 Uo. 205-208.
