Századok – 2002
Közlemények - Sípos Ferenc: A „rebellis” Rákóczi. „A német ruha alatt magyar és valóban hazafiúi szív dobog” III/599
620 SÍPOS FERENC zászlóst. Hét őrhelyen jutottak át. A kapitány egész a főbejáratig elkísérte őket.108 A további utat már ketten tették meg A városban megkeresték az özvegyasszony házát, átvették a lovat. Rákötötték a zsákot, a kengyelszíjat meghosszabbították. A zászlós csak ennyit mondott: gyorsan! Rákóczi — aki az átélt izgalmaktól erősen izzadt — nyomban nyeregbe akart szállni, a szolgálólány azonban figyelmeztette: így nem fér ki a kapun. Kivezették hát Bambutiust az utcára,10 9 Rákóczi felült rá, s elindult a városkapu irányába. A zászlós elköszönt tőle, ment tájékoztatni a bátyját. Az izgalmak — mint egy kalandregényben — fokozódtak: hősünk utcárólutcára bolyongott, majd visszafordult; kérdezősködni nem mert, részegséget színlelt, dűlöngőzött a lova hátán, rekedt hangon parasztnótákat dörmögött, s haladt a vár felé. Ügy gondolta, részegsége magyarázatul szolgál majd, ha végül mégis tudakozódnia kell a helyes irányt. De szerencséje volt, mert Lehmann zászlóssal találkozott össze, aki rápisszegett, s karjával mutatta meg az utat. Rákóczi lovát ügetésre fogta, s hamarosan megérkezett a város kapujához, ahol az őrség épp kapuzáráshoz sorakozott fel: valaki már hozta is a sorompót, hogy lakattal lezáija. Rákóczi megijedt, hogy nem tud kijutni. És akkor az egyik őr megszólította: ő-e az a legény, akit a kapitánya keres? Az igenlő válaszra a sorompó felnyílt, szabaddá vált az üt...110 Rákóczi apródja, amint a főkapun kijutott a városba, „Az Arany kúthoz" címzett fogadóhoz igyekezett. Útközben valahol átöltözött, mert amikor a fogadó ablakán bekopogott, s megkérdezte, itt van-e a lovász, már dragonyos kapitányi egyenruhában volt. A fogadóba előző nap érkezett dragonyos már délután kifizette a számlát, s felnyergelt lóval várta „kapitányát" körülbelül este hét óráig. Berzeviczy lóra pattant, s a megbeszélt helyre sietett.111 A kijelölt gázlónál várta Rákóczit. Szekérre ültek. Útjukat az erősödő zápor és a sötétség nehezítette. Mivel Rákócziné nem futtatta rendszeresen a lovakat, meghíztak és a sárban hamar kifáradtak. Ráadásul a kocsis nem ismerte a vidéket, betévedtek a Fertő tó mocsarába — a lovak kidőltek, a szekeret gyalogosan kellett kihúzniuk. Végre éjjeli két óra tájban megérkeztek Nezsiderbe, ahol egy háromlovas parasztszekér várt rájuk. A vendéglős körülményeskedései miatt azonban csak hajnali négykor tudtak továbbindulni. A Fertő tótól északkeletre fekvő Nyulas nevű mezőségen át vezetett az útjuk, csakhogy a ritkán használt út keréknyomait benőtte a íu, s így láthatatlanná váltak. És sehol egy fa, ami a tájékozódásban segíthetett volna. Nagy keservesen délelőtt tizenegy óra tájban értek a Dunához. Itt délután négyig kellett várakozniuk, mert a somoijai révészek az igen erős szél miatt a túlsó parton vesztegeltek, hiába kiabáltak, hiába mutogatták a pénzüket. A Duna három ágán átkelve, a Csallóközön áthaladva, Cseklészre érkeztek abban a reményben, hogy innen már postaútvonalon haladhatnak. Rákóczi az elmúlt években gyakran 108 Lukinich, 1935. 113., 114. 109 Uo. 115. 110 Rákóczi: Vallomások, 156-157. 111 Lukinich, 1935. 114-115.
