Századok – 2002

Közlemények - Sípos Ferenc: A „rebellis” Rákóczi. „A német ruha alatt magyar és valóban hazafiúi szív dobog” III/599

A „REBELLIS" RÁKÓCZI 621 utazott át itt; félt, hogy felismerik, ezért a postamester házába Berzeviczyt küldte. De a várakozás se volt veszélytelen: a faluban császári katonaság állomásozott. Rákóczi egyedül ült a kocsin, köpenyébe burkolózott, alvást színlelt. Attól tartott, hogy valamelyik kíváncsi katona odajön hozzá, s kérdezősködni kezd... Szeren­cséjük volt, a postamester nem kérte az útlevelüket — pedig a szabályzat ezt előírta —, kaptak pihent lovakat. Rákóczi a postaépületek közelében továbbra is elővigyázatos maradt: inkább kocsmákban, fogadókban húzta meg magát, s csak a továbbinduláskor csatlakozott „kapitányához". Bajmócon is így tett, pénzt dobott az asztalra (értékét nem is­merte), pálinkát rendelt. Csak akkor lepődött meg, amikor meglátta a felszolgált ital mennyiségét. Pillanatnyi habozás után — nehogy gyanút keltsen — felhajtotta az egészet. Gyomorégés kínozta napokig, nem tudott enni: gyógyvizek, sör, bor és tej ivásával tartotta fenn magát a lengyel határig. Az utolsó magyar postaállomáson nem akartak lovakat adni, hiába mondták, hogy hamarosan visszatérnek, csak lóvásárlás céljából akarnak Lengyelországba menni; végül zálogot kellett adniuk. Letértek az országútról, Podolin felé vették az irányt. Ide — ha Rákóczi jól emlékszik — péntek délben, vagyis menekülésük ötödik napján érkeztek meg. De még itt sem érezhették magukat biztonságban, mert bár ez a város zálogjogon Lengyelországhoz tartozott, a fogadóban gyakran szálltak meg a környező állomáshelyekről érkező német tisztek. Szerencsére Ber­zeviczy egykor a podolini jezsuita gimnázium növendéke volt, s még életben találta egykori tanárát, aki menedéket nyújtott nekik (Rákóczi tanácsára az apród azt mondta, párbajban megölte tiszttársát, s emiatt kellett hűséges őrmesterével meg­szöknie) és másnap kocsit is szerzett. Rákóczi hálás volt a segítségért, később arcképét küldte ajándékba,112 alapítványt tett: szabadulása emlékére minden hét­főn ünnepi misét tartsanak a Szentlélekről. Podolinból három nap alatt értek Krakkóba. Az egyenruhára itt már nem volt szükség, s Rákóczi egy kis városnézést is megengedhetett magának: a szé­kesegyházban felkereste Báthory István síremlékét. Am hosszasabban nem időz­hetett: négylovas fogatot bérelt, Varsóba indult, hogy megkeresse hűséges barátját, Bercsényi Miklóst,113 * * * Izgalmakban tehát nem volt hiány — Rákóczi kalandos utazás után érkezett meg Lengyelországba. Hogy mi lett a „kalandregény" többi szereplőjével? A szökést még aznap este felfedezték. Gottfried Lehmann kapitány hiába próbálta félrevezetni az őrséget az átfűrészelt ablakrácsok, a kötél, az összekötö­zött törülközők bemutatásával, a kipattanó részletek őt tették gyanússá. Novem­ber 8-án kora reggel — amikor el akarta hagyni a várkastélyt mondván: szemé-112 A kép felirata: Serenis. Franciscus Rákóczy, Princeps Transylvaniae, Hospes in Collegio Podolinensi cum a periculo vitae Neostadio mirabiliter liber evasisset A. D. 1703. (Fenséges Rákóczi Ferenc, Erdély fejedelme, a Podolini Kollégium vendége, amikor élete veszélyeztetésével csodálatos módon megszökött Bécsújhelyről az Úr 1703. esztendejében.) Lukinich, 1935. 61., Köpeczi, 1982. 213. 113 A menekülés részleteire 1. Rákóczi: Vallomások, 157-162.

Next

/
Thumbnails
Contents