Századok – 2002
Közlemények - Sípos Ferenc: A „rebellis” Rákóczi. „A német ruha alatt magyar és valóban hazafiúi szív dobog” III/599
A „REBELLIS" RÁKÓCZI 619 Eleonóra császárnéhoz és fiukhoz, József római királyhoz. Továbbra is ártatlanságát hangsúlyozza. Szökése magyarázataként a Lipóthoz írt levélben előadja: amikor letartóztatták, elhurcolták, nem voltak tekintettel személyére, a nemzeti kiváltságokra; a magyar törvények értelmében nem lett volna köteles válaszolni a kihallgatásakor feltett kérdésekre, erre a császár hatalma kényszerítette; rabtársainak jutalmat ígértek, ha ellene vallanak; az általa felajánlott eskü letételét visszautasították; a hazai törvények mellőzése, a gyászos példákra emlékeztető kiküldött bíróság, a szoros fogság — a feleségével való beszélgetésre sem kapott engedélyt —, jószágainak már kihallgatása előtt történt elkobzása juttatták ,,a számkivetett ember gyászos állapotjára." Ugyanakkor kijelenti: Magyarországon kész bíróság elé állni, ügyét oltalmazni.10 2 Rákóczi még mindig nem vehette le az álarcot: ha a szökése nem sikerül, önmaga árulná el önmagát, ha sikerül, gondolnia kell társaira is, akik továbbra is börtönben lesznek, és feleségére, két gyermekére, akik Bécsben maradnak. (Levele végén feleségét és gyermekeit ajánlja a császár kegyelmébe, mint hűségének és ártatlan sorsának zálogait.) Kezdett sötétedni, Rákóczinak el kellett jutnia Lehmann szobájába. Az oda vezető szűk folyosónál egy dragonyos állt őrt. A terv szerint a kapitány majd ráparancsol, hogy gyújtson gyertyát, s ezt a pillanatnyi távollétet használja majd ki Rákóczi. Az őr azonban nem akart engedelmeskedni, az előírásokra hivatkozott, szerencsére Lehmann feltalálta magát: átvette a fegyvert, s ő maga állt őrt a gyertyagyújtás ideje alatt.103 Rákóczi túljutott az első akadályon, a kapitány szobájában, a spanyolfal mögött egyenruhába bújt. Ekkor újabb, még nagyobb zavar keletkezett: az apród tért vissza jelentve, hogy a hátsó kapu zárva van, nem tud kimenni. Nélküle nem lehetett szökni, ha itt hagyják, mindent elárul.10 4 Ismét Lehmann kapitány segített: elkísérte az apródot a főkapuhoz, s azt mondta az őrségnek, hogy Rákóczi beteg, az apród a gyóntatójáért megy.105 (Az apródnak — ura meghagyása szerint — ha elér a város kapujához, azt kellett mondania a polgári őröknek, hogy ő tiszt, s azt üzeni a valamelyik kocsmában elmaradt katonájának, hogy ő már előrement.)106 A kapitány már visszatért öccséhez és Rákóczihoz, amikor váratlanul belépett a szobába az őrség zászlósa. Rákóczi és az ifjabb Lehmann a spanyolfal mögé bújt. Lehmann kapitányt ezúttal elhagyta a lélekjelenléte, a nyers modorú, idős tiszttel nem tudott értelmesen beszélni, csak hebegett-habogott, s zavarában elfújta az asztalon lévő gyertyát. Majd, nem tudva, mit tegyen, fel-alá járkált a szobában. Végül megkérdezte a zászlóst, nem akarja-e megtekinteni a többi foglyot, erre mind a ketten kimentek.107 Lehmann kapitány, amint lehetett, visszatért. Nem volt vesztegetni való idő. Rákóczi vállára vette a köpönyeges zsákot — a zsákra azért volt szükség, hogy az arcát eltakarhassa —, s követte Lehmann 102 Köpeczi Béla: Döntés előtt. Az ifjú Rákóczi eszmei útja. Budapest, 1982. (a továbbiakban: Köpeczi, 1982.) 211-212. 103 Rákóczi: Vallomások, 153., Lukinich, 1935. 114. 104 Rákóczi: Vallomások, 154. 105 Lukinich, 1935. 113., 114. 106 Rákóczi: Vallomások, 154. 107 Uo. 154-155.
