Századok – 2002
Közlemények - Sípos Ferenc: A „rebellis” Rákóczi. „A német ruha alatt magyar és valóban hazafiúi szív dobog” III/599
618 SÍPOS FERENC latra volt szükségük. Nyilván ekkor határozták el, hogy kutyájuk nyakörvét kis cédula elrejtésére teszik alkalmassá, s a négylábú hírvivőt a gyóntató atya viszi majd mindig magával. Az október 24-i találka után néhány nappal a zászlós — nem tudni, milyen érvekkel — valóban rávette bátyját a tényleges közreműködésre.9 6 Egy este a kapitány maga ajánlotta fel a fogolynak szolgálatait. Rákóczit a gyors siker meglepte, szinte megbénította. Nem mert bízni Gottfried Lehmann őszinteségében. A szökési ajánlatra azt válaszolta, bízik ártatlanságában, nem akarja helyzetét egy bizonytalan kimenetelű akció megkísérlésével súlyosbítani; ha nyitva hagynák a kapukat, s az őrséget is megszüntetnék, ő akkor is maradna. A kapitány másnap reggel megismételte ajánlatát, Rákóczi kezdte megérezni, ez az utolsó szalmaszál... Amikor Lehmann felszólította, eszeljen ki valamilyen szökési tervet, Rákóczi nem habozott tovább, mindjárt volt javaslata: a kapitány felsőbb parancsra hivatkozva szállíttassa őt a grazi várba, útközben Rákóczi Velencébe szökne, ahonnan könnyen eljuthatna az Itáliában harcoló franciákhoz.97 Lehmannak nem tetszett az ötlet, hisz az számára az öngyilkossággal lett volna egyenlő: Rákóczi megmenekül ugyan, de ő azonnal lelepleződik. Inkább azt javasolta, hogy Rákóczi az ablakon át szökjön meg, ő majd minden szükséges dologgal el fogja látni. Kapott szerszámokat, kötelet, s a kapitány átadta a vadaskert kulcsait is. Bár Rákóczinak kétségei voltak, hogy az árkokon, falakon át el tud-e majd jutni észrevétlenül a vadaskert kapujáig, megkezdte a több napig tartó munkát, az ablakrácsok eltávolítását. Az apródja is segített. Közben a kutya hűségesen hordta-vitte az üzeneteket. A szökéshez szükséges pénzt Rákóczi — Wolff atya tanácsára — a nagysárosi kastélyából magával hozott ezüstneműi elzálogosításával teremtette elő. (Üzent a feleségének, Bécsbe küldette az ezüstöket, az elzálogosítást pedig Rákócziné intézte.)98 Az ablakon át már szabaddá vált az út, a terv azonban a kapitány öccse javaslatára módosult: Rákóczi dragonyos ruhában, Lehmann zászlós kísérőjeként viszonylag kis kockázattal juthat ki a várkastély kapuján.99 Lehmann kapitány november 3-án magához hívatta a bécsújhelyi szabómestert és egy mintaköpönyeget rendelt tőle. Ugyanezen a napon öccse, Lehmann zászlós egy ló elhelyezésén fáradozott, a kiszemelt bécsújhelyi özvegynek azonban nem volt istállója, ezért vonakodott eleget tenni a kérésnek. November 5-én délután a szabó átadta a köpönyeget. November 7-én reggel Lehmann kapitány személyesen vette rá az özvegyet a ló elhelyezésére. Megígérte, hogy hamarosan elviszik tőle; Bambutius a fáskamarába került.100 Az előkészületek megtörténtek, minden készen állt. November 7-e hétfői nap volt, Rákóczi — fogadalma szerint — böjtölt. Meghagyta hát annak a dragonyosnak, aki vizet szokott hozni és a szobát tartotta rendben, hogy ne zavarja aznap. Ügy rendelkezett, hogy apródja este felé surranjon ki a hátsó kapun, s a folyópart közelében várjon rá.101 Magára maradt. Levelet írt Lipót császárhoz, 96 Uo. 102., 105-106., 117. 97 Rákóczi: Vallomások, 146-148. 98 Uo. 149-150., Lukinich, 1935. 105-106., 117. 99 Lukinich, 1935. 106. 100 Uo. 106-107. 101 Rákóczi: Vallomások, 153.
