Századok – 2002
Közlemények - Sípos Ferenc: A „rebellis” Rákóczi. „A német ruha alatt magyar és valóban hazafiúi szív dobog” III/599
600 SÍPOS FERENC Rákóczi gyanúja azonban alaptalannak tűnik. Inkább a lány anyja lehetett a cselszövő; Magdolna első férjétől, az elhunyt hessen-darmstadti hercegtől született, Sarolta Amália pedig — akit végül Rákóczi feleségül vett — második férjétől, a hessen-rheinfelsi hercegtől; a házassággal a második férj családjának a tekintélyét akarta emelni.6 Ha Eleonóra császárné lett volna a cselszövő, könnyen lelepleződik. Aspremont rokonságban állt Strattmannal, az udvari tanács elnökével, s feltehetően az ő segítségével érte el, hogy sógorát a császár már 1694. március 9-én nagykorúvá nyilvánítsa — Rákóczi így három évvel korábban vált teljes jogúvá.7 Most már szabadon rendelkezhetett a birtokaival.8 A nagykorúsítás megnyitotta az utat a közszereplés felé is. I. Rákóczi Ferenc Sáros vármegye örökös főispánja volt, fiát 1694. június 3-án iktatták be e tisztségbe. Az új főispán rendet szeretne, határozatot hoz, hogy a vármegye addig nem ad szekereket és előfogatokat a császári katonaságnak, míg azok a téli beszállásolás alkalmával okozott károkat meg nem térítik. Rákóczi hamarosan lemérheti, mekkora hatalma van egy magyar vármegye magyar főispánjának: az eperjesi parancsnok katonai végrehajtókat küld a falvakba, s összeszedeti a megtagadott forspontot és vecturát.9 A teljes jogúnak a házasságkötésre sem kell engedélyt kérnie. Amikor Rákóczi újabb házassági ajánlatot kap, szándékát nem közli a császárral, hanem eltitkolva úti célját Kölnbe megy, s 1694. szeptember 26-án feleségül veszi hessen-rheinfelsi Sarolta Amália hercegnőt. (A házasságkötés utáni napokban tudja meg Rákóczi, hogy a halottnak hitt darmstadti Magdolna él.) E házassággal Rákóczi a Habsburgok régi ellenfelével, XIV. Lajossal került rokonságba. A házasságkötés hírét ezért fogadta a bécsi udvar felháborodással. Amint Bécsbe érkezett az iljú pár, császári parancs kötelezte szobafogságra Rákóczit. A kínos helyzetet a sógor — aki leánykérő útjára is elkísérte Rákóczit — szüntette meg: bemutatta a nagykorúsító oklevelet a császárnak.10 És itt térjünk ki egy olyan epizódra, amit — akkor már világi hívságnak tartva — a Vallomásokban nem említ Rákóczi. I. Lipót, amikor Rákóczi Ferencet nagykorúsította, csak így írt róla: „néhai felsővadászi Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem fia", rangját, címét nem határozta meg.1 1 A miniszterek az udvarban a grófok között jelölték ki a helyét. Rákóczi kénytelen volt éveken át küzdeni hercegi rangja elismertetéséért. 1697-ben megkapta ugyan a római szent birodalom hercege címet, de azt utódaira a császár már nem terjesztette ki.1 2 Miért ez a huzavona, kicsinyesség? Az udvarnál Rákóczit kezdik született lázadónak tartani — a kor tudománya hitt az ilyen jellegű átöröklésben is.1 3 A fiatalember cselekedeteibe ß Száva István-Vámos Magda: így élt II. Rákóczi Ferenc. Budapest, 1976. 53-54. 7 Köpeczi Béla-R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest, 1976. (a továbbiakban: Köpeczi-R. Várkonyi, 1976.) 64. 8 1694-ben (Szerencs, március 28., Sárospatak, április 10., h. п., június 12., Bécs, július 31.) Rákóczi és sógora közösen intézkedik birtokigazgatási ügyekben. Országos Széchényi Könyvtár (a továbbiakban: OSZK) Kézirattár. Fol. Hung. 1389. Thaly-gyűjtemény I. köt. fol. 176., 178., 181., 182. 9 Köpeczi-R. Várkonyi, 1976. 69-71. 10 Rákóczi: Vallomások, 59-63. 11 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) Filmtár, 6042. doboz. NRA fasc. 776. nro. 3. 12 Lukinich Imre: II. Rákóczi Ferenc felségárulási perének története, 1701. In: Archívum Rákóczianum. (a továbbiakban: AR) I/XI. köt. Budapest, 1935. (a továbbiakban: Lukinich, 1935.) 7-8. 13 Uo. 5-7.
