Századok – 2002
Közlemények - Makai János: Az óorosz államszervezet jellegének kérdéséhez III/583
AZ ÓOROSZ ÁLLAMSZERVEZET JELLEGÉNEK KÉRDÉSÉHEZ 593 binálta azt (kettős hit).6 9 A térítőknek és a világi hatalom képviselőinek komoly nehézségekkel kellett megküzdeniük. Közvetett forrásból tudjuk, hogy a Vlagyimir nagyfejedelem által Novgorodba küldött misszió véres lázadással találkozott.70 1024-ben Jaroszlav Vlagyimirovics Szuzdalban vert le egy felkelést, 1071-nél pedig a PVL két újabb lázadást említ (rosztovi föld, Novgorod). 71 A mozgalmak élén a pogány vallás varázslói álltak. Egyébiránt az állam egy idő után felhagyott a kereszténység terjesztésével, s a térítés kikerült a világi uralkodó kezéből. Missziók, sőt még inkább magányos misszionáriusok végezték. Ez azonban az állami fennhatóság kiterjesztésének is akadálya volt, mert a kolostorok és missziók megvédték új területeiket a világi hivatalnokoktól.72 Az óorosz egyház szervezetének kialakítására nem az intenzívebb ütemű térítés kezdetén, tehát nem Vlagyimir uralkodásának idején, hanem később kerülhetett sor.7 3 Ezt az is alátámasztja, hogy a PVL csak Bölcs Jaroszlav tevékenységét ismertetve említ kiterjedt szervezőmunkát.7 4 Ha ez a kiindulópont, nem okoz akkora fejtörést a Vlagyimir-kori egyházirányítás helyzete sem. A kérdés az, hogy létezett-e már metropólia Vlagyimir alatt. Papíron igen, sőt a Konstantinápolyban kinevezett metropolita nevét is ismerjük.7 5 Arra azonban nincs bizonyíték, hogy Theophülaktosz eljutott volna Kijevbe. A kialakulatlan egyházszervezet talán még nem is igényelte a metropolita személyes jelenlétét.7 6 A PVL 1037-nél tesz említést a metropóliáról.7 7 Akad történész, aki ezen az alapon feltételezi, hogy Theopemptosz metropolita már ekkor Kijevbe érkezett.78 Az első megbízható adat azonban csak 1039-nél olvasható Theopemptosz jelenlétéről, aki egy templomot szentelt fel.7 9 Bölcs Jaroszlav tehát először elfogadta a pátriárka jelöltjét, 1051-ben viszont a püspökökkel saját pártfogoltját, Ilariont választatta meg metropolitává. Ezzel nyilván saját ellenőrzése alá kívánta vonni az egyházszervezetet is. Lépése annyira szokatlan volt, hogy a legközelebbi orosz metropolitára csaknem 100 évet kellett várni.8 0 Az egyébiránt igen képzett Ilarion szerepét persze igen óvatosan kell megítélnünk. Nem tudjuk, hány püspök választotta meg, s milyen megfontolásból. Metropolitai tevékenységének megítélésére sincs módunk. Elképzelhető, hogy Jaroszlav életében hivatalában maradt, a nagyfejedelem halálakor pedig lemondott. A tisztségbe Efremet (Ephraimot) ne-69 A hittérítés eredményeihez: Font, 1998. 39. Szkrinnyikov, 99. 70 A közvetett forrásból (V Ny. Tatyiscsev müvéből) származó adat: Vlasto, 264. Francis Dvornik is említi, hogy a kereszténység terjesztése idején Vlagyimir makacs ellenállással csak Novgorodban találkozott: Dvornik, 189-190. 71 PVL. 99-100, 117-121. 72 A hittérítés későbbi időszakához: Vlasto, 264-265. 73 Font, 1998. 38. 74 PVL. 102-103. Jaroszlav egyházszervező tevékenységéhez: Makai, 1997. 11-12. 75 Font, 1998. 38, 45. 76 George Vernadsky feltételezte, hogy Vlagyimir uralkodása idején Tmutarakan érseke volt az óorosz egyház prímása, aki időről-időre ellátogatott Kijevbe. Távollétében Belgorod püspöke tevékenykedett a városban, ha szükség volt rá: Vernadsky, 68. 77 PVL. 102. 78 Stökl, 62. 79 PVL. 103. 80 Ilarion megválasztása: PVL. 104. Csaknem egy évszázad múlva, 1147-ben Izjaszlav Msztyiszlavics kijevi fejedelem pártfogoltja, Klim lett a metropolita: PSZRL. T. II. 340-341.
