Századok – 2002
Közlemények - Makai János: Az óorosz államszervezet jellegének kérdéséhez III/583
584 MAKAI JÁNOS a nyugati történetírás sem 1965 előtt, sem utána nem ismerte el szilárdnak az óorosz államszervezetet. Az értékelések azonban széles skálán mozogtak: a független államok laza szövetségétől, a lazán összeillesztett politikai képződményen keresztül a viszonylagos egységig.1 1 Ha azt vesszük, hogy Grekov is csupán labilis egységet feltételezett,1 2 a vélemények közötti eltérések nem voltak óriási mértékűek. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a Rurik-dinasztia tagjainak szerepét az egység szempontjából több nyugati kutató kiemelte,1 3 s ezzel részben vagy teljesen V O. Kljucsevszkijnek, az orosz polgári történetírás talán legnagyobb hatású képviselőjének álláspontjához csatlakozott.14 A történészek azért alkottak ennyi koncepciót az egységről, mert a források sokféle értelmezést tesznek lehetővé. Ahhoz, hogy a saját véleményünket kifejthessük, az alábbi intézmények vizsgálata szükséges: l)Helytartók. 2)Adószedés. 3)Igazságszolgáltatás. 4)Fejedelmi tanácskozások. 5)Egyházszervezet. 6)Hadsereg. 1. A kijevi nagyfejedelem helytartói Az első kijevi nagyfejedelmek képviselőket neveztek ki kíséretük tagjai közül az alávetett területek élére.1 5 Ezen helytartók fő feladata az adószedés volt. Igazságszolgáltatási szerepük általában bírságok kiszabásából állt.1 6 A helyzet azonban ettől bonyolultabb volt. Egyrészt a 10. század nagyfejedelmei időnként maguk is részt vettek az adók begyűjtésében, másrészt egyes helyi központokat — úgy tűnik — változatlanul törzsi fejedelmek irányítottak. A Bizánccal között 911. évi szerződés szövegéből nyilvánvaló, hogy a Kijevi Rusz élén az „orosz nagyfejedelem" állt, viszont mellette, szó szerint a „keze alatt" ott voltak a „fényességes és nagyfejedelmek."1 7 Az utóbbiak állhattak a szerveződő területi egységek (oblasztyok, volosztyok) élén, azonban róluk alig szólnak a források. Hogy mennyire kiforratlan volt ez a rendszer, azt jól mutatják a 945. év eseményei: a drevlján földnek saját fejedelme volt (Mal), de Kijev képviseletében megjelent a nagyfejedelmi druzsina tagja (Szvenyeld), sőt maga Igor nagyfejedelem (912-945) is.18 Szvjatoszlav nagyfejedelemet (945-972) a hadjáratok jobban foglalkoztatták, mint a szervezési kérdések. Mégis hozzá fűződik az új módszer első alkalmazása. Ennek az volt a lényege, hogy a területek élére mint helytartók a nagyfejedelem fiai kerültek. Szyjatoszlávnak azonban csak három fia volt, ráadásul egyiküknek Kijevben kellett helyettesítenie az éppen Bulgáriában hadakozó apát.1 9 így alapvetően nem változott meg a korábbi struktúra. 11 Florinsky, M. T.: Russia. A History and an Interpretation (a továbbiakban: Florinsky). Volume I. New York, 1953. 31. Stökl, G.: Russische Geschichte (a továbbiakban: Stökl). Stuttgart, 1990. 84. Franklin, S.-Shepard, J.: The Emergence of Rus, 750-1200 (a továbbiakban: Franklin-Shepard). London-New York, 1996. 370. 12 Ismerteti: Naszonou, 7. 13 Florinsky, 32. Dvornik, F.: Les Slaves (a továbbiakban: Dvornik). Paris, 1970. 190-191. Franklin-Shepard, 370. 14 Kljucsevszkij, 200-201. 15 Poveszty vremennih let (a továbbiakban: PVL). Cs. I. M.-L., 1950. 20, 39. 16 A helytartók hatásköréhez: Florinsky, 21. 17 PVL. 25-26. 18 Uo. 39-42. 19 Uo. 49-50.
