Századok – 2002
Közlemények - Makai János: Az óorosz államszervezet jellegének kérdéséhez III/583
AZ ÓOROSZ ÁLLAMSZERVEZET JELLEGÉNEK KÉRDÉSÉHEZ 585 Vlagyimir Szvjatoszlavics (980-1015) tovább vitte apja reformját, és valamennyi helyi központ élére saját fiát állította. Ezt könnyen megtehette, hiszen a Poveszty vremennih let (PVL)2 0 szerint tizenkét fia volt.2 1 A helyi fejedelmek hatalma valószínűleg megszűnt, de az új rendszer sem bizonyult szilárdnak. A Kijevnek való engedelmesség a reform bevezetése után is több tényezőtől függött: a nagyfejedelem katonai erejétől, helytartóinak egyéni ambícióitól és a helyi vezető körök törekvéseitől. Az első problémák már Vlagyimir életében jelentkeztek. A Turov élére kinevezett Szvjatopolk fellázadt Kijev fennhatósága ellen, amiért apja fogságba vetette.2 2 Jaroszlav, a novgorodi helytartó is megtagadta az engedelmességet. Vlagyimir nagyfejedelem büntető hadjáratot akart indítani, de az előkészületek közben meghalt.2 3 Jaroszlav a fivérét, Szvjatopolkot ugyan ki tudta szorítani a hatalomból, azonban be kellett látnia, milyen nehéz feladat a központ fennhatóságának érvényesítése az egész Kijevi Rusz fölött. A trónharcok során őt támogató Novgorodnak engedményeket kellett tennie, Polock közvetlen ellenőrzését nem tudta megoldani, 1026 és 1036 között pedig az állam területének egy részét Msztyiszlav nevű testvére ellenőrizte.2 4 Egyébként a helyi központok élére valószínűleg ő is egy-egy fiát nevezete ki helytartónak.2 5 A bölcsnek nevezett Jaroszlav a PVL szerint halála előtt öt fia között osztotta fel a terűleteket. Végakarata szerint Izjaszlávé lett a rangidősség, a főhatalmon azonban két fivérével kellett osztoznia.2 6 Izjaszlav, Szvjatoszlav és Vszevolod közös uralkodásának idejét (1054-1073) a történetírás a triumvirátus időszakának nevezi. A kijevi nagyfejedelem ekkor már csak a neki juttatott területeket ellenőrizhette. Arról nincs tudomásunk, hogy a fivérei által örökölt vidékekre is helytartókat küldött volna. A következő két évtizedben a három testvér mindegyike uralkodott Kijevben. Fiaik is arra törekedtek, hogy befolyási övezeteket alakítsanak ki maguknak. A legkevésbé sikeresnek az Izjaszlav-ág bizonyult. Szvjatopolk Izjaszlavics ugyan megszerezte a kijevi trónt (1093-1113), de a másik nagy központot, Novgorodot még az unokatestvérével, Vlagyimir Monomahhal kötött kompromisszum segítségével sem tudta ellenőrzése alá vonni. Ha hihetünk a PVL-nek, a novgorodi követek Kijevben közölték vele, hogy csak akkor küldje a fiát (helytartónak) hozzájuk, ha annak két feje van.2 7 Szvjatopolk kijevi nagyfejedelemsége idején Szvjatoszlav és Vszevolod utódai elkeseredett harcot vívtak apai örökségük megtartásáért, ill. hatalmi szférájuk 20 Poveszty vremennih let (Elmúlt idők krónikája): az óorosz történelem egyik alapvető forrása. 1113 körül állította össze Nyesztor, a kijevi Barlangkolostor szerzetese, majd 1116-ban Szilveszter, a Vidubicsiben létrehozott kolostor apátja dolgozta át. A harmadik redakcióval kapcsolatban nincs egységes álláspont a történettudományban. 21 PVL. 83. 22 Vlasto, A. P: The Entry of the Slavs into Christendom (a továbbiakban: Vlasto). Cambridge, 1970. 275. 23 Novgorodszkaja pervaja letopisz sztarsevo i mladsevo izvodov (a továbbiakban: NPL). M.-L., 1950. 168-169. PVL. 88-89. 24 PVL. 99-101. NPL. 175-176. 25 Makai János: Bölcs Jaroszlav bölcsessége (a továbbiakban: Makai, 1997). Világtörténet, 1997. ősz-tél. 7-8. 26 PVL. 108-121. 27 "PVL. 182.
