Századok – 2002
Tanulmányok - Tóth István György: Ahogy Róma látott minket. Magyarország és Erdély a Propaganda jelentéseiben a 17. században III/547
562 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY lélekszámokat kerekítette, így 406 havasalföldi katolikus háztartásból 400, 1010 moldvai háztartásból és 2630 lélekből „több mint ezer" háztartás és „körülbelül 2600 lélek" lett a titkár összefoglalójában. Moldva leírása után Ingoli Erdélyről szólt. Erdélyt, az ókori Dacia részét most a kálvinizmus és más szekták szorongatják, így az ariánusoké (antitrinitáriusoké). Ingoli szemmel láthatóan meg volt győződve arról, hogy az unitárius vallás, amelynek híveit, akárcsak általában a misszionáriusok, az ókori Ariusról ariánusoknak hívta, egy, az ókorból itt maradt eretnekséget, nem pedig a reformációval kialakult egyik felekezetet jelentette, pontosan így írt az ariánizmusról a svájci városokról szólva is.5 6 Erre az ariánus eretnekségre hajlanak Ingoli szerint Erdélyben a székelyek, ez „vad és hadakozó természetű" nép, (ugyanezekkel szavakkal jellemezte Ingoli az albánokat is!), amely háború esetén negyvenezer harcost is ki tud állítani. A székelyek között található a obszerváns ferencesek egy régi kolostora, folytatta Ingoli, nyilvánvalóan a csíksomlyói kolostorra utalva, - ahonnan azonban korábban már kihaltak a szerzetesek, itt csak egyetlenegy laikus testvér maradt.5 7 A Hitteijesztés Szent Kongregációja a ferencesek közül egy új missziót irányított ide, és ezért jelenleg tizenegy szerzetes él itt, írta, akik innen kiindulva látják el a katolikusokat. A ferencesek mellett jezsuita misszionáriusok is vannak Erdélyben. Ezenkívül Bethlen Gábor legtöbbször hallgatólagos, néha pedig nyílt engedélyével — mivel a fejedelem ígéretet tett, hogy egyetlen vallást sem tilt ki az országából — katolikus misszionáriusok indultak Erdélybe, különösen a Belgrádban működő jezsuiták közül, akik már értek is el eredményeket. Bethlen Gábor halála után az özvegye, Brandenburgi Katalin vette át az uralkodást, aki Ingoli szerint „vagy katolikus, vagy hajlik arra, hogy kedvezzen a katolikusoknak." E-miatt az eretnekek haragudtak rá, és arra törekedtek, hogy elűzzék, „sőt azt hallottuk, hogy már rá is kényszeríttették arra, hogy lemondjon."5 8 Ezek a sorok — bár erre a kézirat olasz kiadója természetesen nem figyelhetett fel — roppant fontosak nemcsak Erdély és a magyarországi missziók, hanem Ingoli művének a szempontjából is. A munka ugyanis datálatlan, és a kiadója néhány, 1630-ban a grúziai, svájci és indiai missziókban történt eseményekre vonatkozó, nem egyértelmű utalás mellett főként azon, közvetett szempont alapján helyezte a befejezését az 1631. év első felére, miszerint Ingoli jelezte, hogy a műve megírásakor a Kongregáció aktái már négy kötetet töltöttek meg. Mivel a négy szót utólag írták be a három szó helyére, nyílván 1631-ben születhetett meg a munka végső formája, amikor a Kongregáció üléseinek jegyzőkönyveit immár az időrendben negyedik kötetbe vezették be. 56 Tosi: Ingoli 51. 57 Karácsonyi János-. Szent Ferencz rendjének története Magyarországon. II. Bp. 1924. 413-438. Boros Fortunát-. Az erdélyi ferencrendiek. Cluj-Kolozsvár 1927. 64-92. Galla Ferenc: A csíksomlyói ferencrendi kolostor viszontagságai Bethlen Gábor idején. A gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet évkönyve. IV Bp. 1934. 283-302. Boros Fortunát: A csíksomlyói harminckét confrater. Cluj-Kolozsvár 1923. 31-39. Fekete könyv. Az erdélyi ferences kusztódia története. Szerk. Madas Edit. Szeged 1991. 40-43. Boros Fortunát-. A protestáns fejedelmek kora. In: Az erdélyi katholicizmus múltja és jelene. Dicsőszentmárton 1925. 61-82. APF SOCG Vol. 2. Fol. 104. 58 Tosi: Ingoli 61-62.
