Századok – 2002
Tanulmányok - Tóth István György: Ahogy Róma látott minket. Magyarország és Erdély a Propaganda jelentéseiben a 17. században III/547
AHOGY RÓMA LÁTOTT MINKET A 17. SZÁZADBAN 563 A gyorsan változó erdélyi események leírása nyilvánvalóan megerősíti ezt a datálást. Bethlen Gábor 1629. november 15-én bekövetkezett haláláról Ingoli mint jól ismert tényről ír, és számára Bethlen volt az utolsó előtti fejedelem. A leírtak Brandenburgi Katalin uralma idején történtek, és — bár még nem biztos hírként, de — Ingoli már Erdély egyetlen fejedelemasszonyának az 1630. szeptember 21-én bekövetkezett lemondatásáról is értesült, ám a következő fejedelemről még nem érkeztek hozzá hírek. Brandenburgi Katalin lemondása után pár hétig, 1630. december elsejéig Bethlen István uralkodott, róla azonban még éppen úgy nem tudott biztosat a Kongregáció titkára, mint a következő fejedelemről, a missziók történetében lényegesen nagyobb szerepet játszó I. Rákóczi Györgyről.5 9 Ingoli beszámolt a XIII. Gergely pápa által alapított erdélyi jezsuita kollégiumról (a kolozsvári egyetemről), ahonnan azonban, mint írta, a jezsuitákat elűzték.60 Ezt az egyetemet újra fel kellene állítani Magyarországon, itt azután erdélyieket és magyarokat taníttatnának, hogy Erdélybe, és ezenkívül Moldvába és Havasalföldre is küldjék őket. A Hitterjesztés Szent Kongregációjának egyelőre ez még nem sikerült, állapította meg Ingoli, pár évvel a nagyszombati jezsuita egyetem megalapítása előtt, de az isteni gondviselés segítségével mégiscsak remélhető, hogy hamarosan sikerülni fog.6 1 A Hitterjesztés Szent Kongregációja a Habsburgok kezén lévő Magyarországot, mint ez a Kongregáció aktáiból és a misszionáriusok levelezéséből kitűnik, Németországhoz tartozónak tekintette, Ingoli világosan meg is fogalmazta ezt: „Németország keleti tartományai között, amelyek Erdéllyel határosak (!), található a magyar királyság, amely Pannónia egy részét is magában foglalja". Ez az ország, ha a földjét és az éghajlatát tekintjük, Európa minden más országánál különb. A török zsarnoksága azonban Magyarország legnagyobb részére kiterjed, továbbá Luther és Kálvin és más szekták eretnekségei is elterjedtek erre, így azután egykori nagysága nyomorúsággá változott. Ingoli ezután Pázmány Péternek, „ennek a nagyon értékes és buzgó" főpapnak a katolikus vallásért tett erőfeszítéseit dicsérte. Ahol azonban a betegség nagyon erős, írta a titkár, ott, azért, hogy a beteg a gyógyításba bele ne haljon, óvatosan kell eljárni a gyógymóddal is. Ezért azután nem lehet azzal a szigorral fellépni Magyarországon a hit ellenségeivel szemben, mint ahogy II. Ferdinánd császár a többi országaiban tette, mert a magyarok mindig készek arra, hogy fellázadjanak, és itt a törökök felé is „nyitottak a kapuk". Ingoli, mint minden 17. századi katolikus misszionárius, a vallásszabadságot a lehető legrosszabb dolognak tartotta, hiszen ez a kor sem protestáns, sem katolikus oldalon nem ismerte a vallási türelmet. Már az is nagy eredmény II. Ferdinánd számára, írta a titkár, hogy a magyar országgyűlések a katolikus vallás ellen nem hoztak még a korábbiaknál is rosszabb törvényeket. 59 Tóth István György: Az első székelyföldi katolikus népszámlálás. (Szalinai István bosnyák ferences jelentése 1638-ból). Történelmi Szemle XL. 1998. 61-85. 60 Veress Endre: A kolozsvári Báthory-egyetem története lerombolásáig, 1603-ig. Erdélyi Múzeum XXIII. (I) 1906. 169-193., 249-263., 319-320. Szögi László: Memoria universitatum et scholarum maiorum regni Hungáriáé. 1367-1777. Bp. 1995. passim. István György Tóth: Le universitá minori in Ungheria nel Seicento e nel Settecento. In: Le universitá minori in Europa (secoli XV-XIX). Ed.: Gian Paolo Brizzi- Jacques Verger. Rubinetto 1998. 221-227. 61 Tosi: Ingoli 62.
