Századok – 2002
Tanulmányok - Tóth István György: Ahogy Róma látott minket. Magyarország és Erdély a Propaganda jelentéseiben a 17. században III/547
AHOGY RÓMA LÁTOTT MINKET A 17. SZÁZADBAN 561 Nyugat-Európa áttekintése után Ingoli a német-római birodalom, majd a Habsburg-birodalom egyes tartományait mutatta be. Ezután, mint láttuk, részletesen szólt a Csehországban a fehérhegyi csatát követő, nagy lendülettel folyó hittérítésről is, bár a címzett, Valeriano Magni ennek az egyik főszereplője volt. Ingoli arról is írt, hogy Valachiában, azaz Havasalföldön a lakosság nagy többsége ugyan görögkeleti vallású, de mégsem „hunyt ki teljesen a katolikus vallás, mert itt még a magyarok nagyszámú családjai élnek., különböző helyeken szétszóródva, akik megtartják a római egyháznak mind a hitét, mind pedig a rítusait. Nagy azonban itt a hiány katolikus papokban, ez az oka annak, hogy ezek hajlanak az eretnekségre." Moldva esetében a raguzai kereskedők szerepét emelte ki, akik segítik a missziókat.5 3 Moldvába Erdélyen, Lengyelországon vagy Magyarországon keresztül lehetne misszionáriusokat bejuttatni, írta, ahogy már be is jutottak ide misszionáriusok a konstantinápolyi pátriárka vikáriusának miszszióprefektúrájából.5 4 Moldva és Havasalföld esetében különösen jól látszik, hogy Kongregáció titkára a műve megírásakor milyen nagy mértékben támaszkodott a misszionáriusoktól Rómába befutó jelentésekre. Erről a két vajdaságról ugyanis ekkor még csak egy részletes beszámoló állt a Hitteijesztés Szent Kongregációja rendelkezésére, Andrea Bogoslavich konventuális ferences szerzetesé. Bogoslavich 1623 nyarán, miután XV Gergely pápa parancsára bejárta Havasalföldet és Moldvát, Rómába visszatérve írt egy részletes jelentést a katolicizmus itteni állapotáról. A kalandos sorsú ferences barát — akiről az ellenségei azt terjesztették, hogy gályarab is volt — 1618-ban a havasalföldi vajda V Pál pápához küldött követe, 1623-ban pedig XV Gergely parancsára mint a moldvai, havasalföldi és bulgáriai missziók prefektusa járta be ezeket az országokat. 1625-ben a csíksomlyói kolostorban vette át a tirgovistei kolostor odamenekített ingóságait, míg az 1640-es években a moldvai Szabófalván térített, itt a fülében és a ruháján hordott rózsák miatt a hívek csak „rózsás barátnak" hívták.5 5 Ingoli az „elmúlt években kapott jelentésre" hivatkozva, megírta, hogy Havasalföldön 13 katolikus templom, és 400 háztartás katolikus van, ami összesen kilencszáz lelket jelent. Moldvában, ugyanezen jelentés szerint 15 katolikus plébániatemplom található, és ezer katolikus háztartás mintegy 2600 lélekkel. Bár Ingoli a jelentés szerzőjét nem nevezte meg, ezek a számok Bogoslavich beszámolójából származnak, akárcsak a huszitákra vagy a ferences kolostorokra vonatkozó információk. Ingoli mindössze annyit tett, hogy a Bogoslavich által megadott 53 Tóth István György. Raguzai misszionáriusok levelei Rómába a magyarországi török hódoltságról (1571-1627). Ráday Gyűjtemény Évkönyve IX. Bp. 1999. 304-307., Uő: Missionari di Ragusa e l'inizio delle missioni cattoliche in Ungheria turca. Atti e memorie della Societá Dalmata di storia Patria. 2000. 73-130. 54 M.A. Belin- R. O. Arsène de Chatel: Histoire de la latinité de Constantinople. Paris 1894. 166-208. Gérard Tongas: Les relations de la France avec l'Empire ottoman durant la première moitié du XVIIe siècle et l'ambassade à Constantinople de Philippe de Harlay, comte de Césy (1619-1640). Toulouse 1942. 63. 55 APF SOCG Vol.82. Fol. 215/r-v. + 220/v. Andrea Bogoslavichra: Acta SC Vol. 4. Fol. 163/v. Moldvai csángó-magyar okmánytár I-II. 30-31. 41. 159-162. 170. 371. 344. 374-375. Gheorghe Cálinescu: Alcuni missionari cattolici italiani nella Moldavia nei secoli XVII e XVIII. Diplomatarium Italicum. I. Roma 1925. 5-61.
