Századok – 2002

Tanulmányok - Tóth István György: Ahogy Róma látott minket. Magyarország és Erdély a Propaganda jelentéseiben a 17. században III/547

560 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY éleselméjűek, okoskodásra hajlamosak, de a vallás és kereskedelem dolgaiban is kitűnnek. Az ideküldendő misszionáriusoknak ezért eszes és tanult embereknek kell lenniük, hogy vitatkozhassanak a helyi tudósokkal, különösen Perzsiában és Kínában. Amerikát a titkár a sas jelképű János evangélista védelme alá helyezte. Mint a sas szárnyán, úgy repültek a felfedezők hajói az óceánon át Amerikába, és e királyi madár jelével nagy indián királyságokat hódítottak meg a kereszténység számára.4

9 Ingoli jelentéséből a számunkra természetesen az első, Európával foglalkozó rész a legfontosabb. Európa védelmezője szerinte Szent Márk evangélista, amelynek jelképe az oroszlán. Igaz, ez az állat éppen Európában nem él, ismerte el Ingoli, de mégis ez lehet Európa szimbóluma: Európa népei ugyanis észben, nagylelkűségben, katonai erőben, továbbá fennségességben és uralkodásra termettségben minden nép előtt járnak. Az európaiak, ez a nagylelkű, állhatatos, és őszinte nép, azokon belül is főként az olaszok, és leginkább a rómaiak, az afrikaiaknál és ázsiaiaknál jobban megőrizték az igaz hitet. Ezért az isteni gondviselés Szent Péter trónusát nem máshová, hanem Európába, azon belül is Itáliába, sőt pontosan Rómába helyezte, és ezért ennek a városnak a feladata a lelki és világi uralom a világ felett. A misszionárius kedvenc evangélistája Szent Márk volt, akiről ráadásul úgy tudta, hogy a rómaiak nyelvén, latinul és „római tömörséggel" írta meg az evangéliumát, Európa számára szabva a mondandóját. Szent Márk a Szentföldről, azaz Ázsiából származott, de Itáliába jött, majd Róma püspöke, Szent Péter Afrikába küldte, ott térítve halt meg, de legalább a holttestével mégis vissza akart térni Itáliába — ilyen volt az ideális misszionárius Ingoli számára.5

0 Ingoli Európája egy sajátos, Itália nélküli Európa, amelyből éppen a sok állam között megoszló Appennin-félsziget hiányzik teljesen. Ingoli számára Itália a katolicizmus szilárd erődje, amelyet mindenfelől szorongatnak az eretnekek és a pogányok — ezért írt roppant részletesen a svájci és a francia Alpok völgyeiben élő „eretnekekről" és az itt működő missziókról, amelyeknek az a feladata, hogy a kívülről beszivárgó mételyt távol tartsák.5

1

Ingoli szemléletében Itália és az olaszok hivatása, hogy az itt már megvalósított tiszta katolicizmust a missziók révén a világ más részeibe is „exportálják". Ingoli szilárdan meg volt győződve arról, hogy a legjobb misszionáriusok csakis Itáliában találhatóak. Az olasz hittérítők, írta Ingoli, szilárdak a hitükben, műveltek, nyitottak a világra és ráadásul még nemes lelkűek is.5

2 Részben hasonló okokból Ingoli nem írt Spanyolországról és Portugáliáról, a két ekkor perszonálunióban élő királyságról sem. Ehelyett megelégedett azzal, hogy örvendezzen amiatt, hogy a Kongregációnak Spanyolországban nincs tennivalója, mert ott a szent inkvizíció nagy hatékonysággal őrködik a katolikus hit tisztaságán. 49

Tosi: Ingoli 231-240. 50

Tosi: Ingoli 235. 61

Giovanni Pizzorusso-Matteo Sanfilippo: La Santa Sede e la geografia del Nuovo Mondo. In: Genova, Colombo, il mare e l'emigrazione italiana nelle Americhe. (Atti del XXVI congresso geografico italiano). Ed. Claudio Cerreti. Roma 1996. 607-618. 52

Giovanni Pizzorusso: Agli antipodi 508. Tosi: Ingoli 60-67.