Századok – 2002

Tanulmányok - Tóth István György: Ahogy Róma látott minket. Magyarország és Erdély a Propaganda jelentéseiben a 17. században III/547

558 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY Forteguerri ekkor még mindig csak harmincéves volt. Az író a továbbiakban igen jelentős irodalmi és egyházi karriert futott be, ez utóbbiban nagy segítségére voltak a kúriai kapcsolatai. Bíborosi rangot azonban sohasem kapott, sem XI. Kelementől, aki elégedetlen volt a missziókról szóló munkájával, sem utódaitól, XIII. Incétől és XIII. Benedektől, bár ez utóbbi megválasztásakor, 1730-ban — a bíborosi kalap reményében — Forteguerri elővette a régi beszámolóját a világ misszióiról és kis változtatásokkal, a pápának ajánlva ismét beterjesztette azt. XIII. Benedek pápa azonban, aki a missziók iránt elődeinél sokkal jobban érdeklődött, a kúriai intrikák nyomán hamarosan elfordította a kegyét Fabroni bíborostól, és ez Fabroni unokaöccsének és támogatottjának, Forteguerrinek a reményeit is meghiúsította.4

2 A következő pápa, XII. Kelemen, még Lorenzo Corsini bíborosként igen jó barátságban állt Forteguerrivel, és bár kardinálissá ő sem kreálta, de 1730-ban kinevezte a missziókról szóló nagy munka szerzőjét a missziókat irányító kongregáció titkárává. Forteguerri ezt a tisztet 1735-ben bekövetkezett haláláig megtartotta.43

Forteguerri titkársága elején gyakran foglalkozott erdélyi és magyarországi ügyekkel is, főként a rutének és a románok uniója foglalkoztatta.4

4

Az Értekezés a missziókról tudós szerzője 1731-ben a fogarasi és a munkácsi unitus püspökségekről szólva, a Hitterjesztés Szent Kongregációja ülésén a bíborosoknak referálva, Máramaros megye helyének meghatározásához egy „geográfiai szótárt" is felhasznált, annak alapján tárgyalták e vidék helyzetét.4

5

Forteguerri azonban ekkor már igen gyakran betegeskedett, a Hitterjesztés Szent Kongregációja napi munkáját helyette egy prosegretario irányította, és a missziókról szóló egykori memorandumában beterjesztett javaslatokból, mint pl. a kínai „bennszülött" papság képzése, csak keveset tudott megvalósítani.46 Forteguerri főmúvében, a Riciardetto című szatirikus hangvételű költeményben a kúria sok ismert alakját kíméletlenül kigúnyolta, gyakran név szerint említve őket, sokak szerint emiatt nem lett belőle sohasem bíboros. Forteguerri életében nem is adta ki ezt a munkát, amely így csak kéziratban terjedt és aratott nem csekély sikert. Amikor azután a Propaganda titkárának halála után, 1738-ban Velencében — a hatóságokat félrevezetendő, párizsi kiadási helyet feltüntetve — nyomtatásban is megjelent a Ricciardetto, az egyház szinte azonnal indexre tette. Nem nyomtatták ki Forteguerri másik nagy művét, az Értekezés a missziókról-1 sem. 1828-ban Angelo Mai, aki öt évvel később Hitterjesztés Szent Kongregációja titkára lett, ekkor pedig a vatikáni könyvtár prefektusa tisztét töltötte be, ki akarta adatni nyomtatásban Forteguerri említett művét a missziókról. Ezt azonban Mauro Cappellari bíboros, a Hitterjesztés Szent Kongregációja prefektusa 42

Enciclopedia dei papi. Roma 2000. III. 434-437. 43 APF Acta SC Vol. 100. Fol. 219. Vol. 101. Fol. 40. 540. Dizionario storico del papato. Ed. Philipe Levillain. Milano 1996. 345-347. 44 Acta S. C. de Propaganda Fide ecclesiam catholicam Ucrainae et Bielarusjae spectantia. Ed. Athanasius G. Welykyj. III. Romae 1954. 249-268. 45 APF Acta SC Vol. 101. Fol. 114/r-v. 46 Josef Metzler. Die Kongregation im Zeitalter der Aufklaerung. Struktur, Missionsplaene und Massnahmen allgemeiner Art. 1700-1795. In: Memoria rerum II. 34-36. APF Acta SC Vol. 105. Fol. 244. Ludwig von Pastor: Geschichte der Paepste. Freiburg i. B. 1930. XV 605skk. Stefania Nanni: Roma religiosa nel Settecento. Roma 2000. 77-111.