Századok – 2002
Tanulmányok - Tóth István György: Ahogy Róma látott minket. Magyarország és Erdély a Propaganda jelentéseiben a 17. században III/547
AHOGY RÓMA LÁTOTT MINKET A 17. SZÁZADBAN 557 rokoni kapcsolatok fűzték a korabeli római kúria legelőkelőbb köreihez. Ezeknek a pápaság világában oly fontos kapcsolatoknak köszönhette ő is a karrierjét. Egyházi pályájára lépett és jogi tanulmányokat végzett, és már egészen fiatalon drámát és filozófiai értekezéseket írt. Carlo Fabroni, aki nemcsak szintén pistoiai volt, de ráadásul Forteguerri anyai nagybátyja is, XII. Ince pápa kegyeltjei közé tartozott. 1695-ben a pápa Fabronit a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárává nevezte ki. A magas posztra emelkedett nagybácsi Rómába hívta az unokaöccsét, aki itt alig húszévesen hamarosan már ismert írónak számított, így pl. halotti beszédet írt pártfogója, XII. Ince temetésére. Fabroni igen közeli kapcsolatban állt Giovanni Francesco Albani bíborossal is, akit 1700-ban XI. Kelemen néven pápává választottak.38 XI. Kelemen azután Fabronit bíborossá kreálta és így ő mint kardinális lett a Hitterjesztés Szent Kongregációja tagja, és ezekben az években a kúria egyik legfontosabb bíborosa, a janzenistákat elítélő Unigenitus bulla egyik kidolgozója. Fabroni támogatásával Forteguerri a pápai diplomácia szolgálatába lépett, és három évet töltött a madridi nuncius, Antonio Zonzadari kardinális mellett a spanyol örökösödési háború kezdeti, viharos éveiben.39 Amikor Forteguerri 1705-ben visszatért Rómába, kihallgatáson számolt be XI. Kelemennek az igencsak gyorsan változó spanyolországi helyzetről. Jó benyomást tehetett a pápára, aki megbízta, hogy készítsen egy átfogó művet a Hitteijesztés Szent Kongregációja tevékenységéről, és a katolikus hit helyzetéről a világ országaiban. Forteguerri három évig, 1706-tól 1709-ig dolgozott az Értekezés a missziókról Afrikában, Ázsiában és Amerikában, a Propaganda Fide levéltára alapján (Memorie intorno alle missioni di Africa, di Asia e di America estratte dalVArchivio di Propaganda Fide) című nagy művén. A kézirat mindhárom kontinensről részletes földrajzi leírás adott, majd bemutatta a miszsziók rövid történetét és helyzetét. A kötet arról tanúskodik, hogy a 18. század elején a kúria tudós köreiben már jóval nagyobb nyitottsággal és figyelemmel fordultak a bennszülött lakosság felé, mint a 17. század elején, amikor a szintén nagy műveltségű Francesco Ingoli még ökrökhöz hasonlította Afrika lakóit. Szerinte ugyanis az afrikaiak, bár gyakran bikaként vadok, de valójában melegszívűek, „és igen szívesen szolgálnak másokat, és mint kezes ökrök, szívesen hordják az igát."40 Forteguerri munkája azonban — bár a Kongregáció kezdetben kedvezően fogadta — nem hozta meg számára a várt sikert és az egyházi karriert, nem nyerte el XI. Kelemen pápa tetszését.4 1 A mű ugyanis a világ missziót tárgyalva éppen az akkor még legfontosabb (bár fontosságából gyorsan vesztő) kontinensről, Európáról nem szólt egy szót sem. A pápa pedig elsősorban erre lett volna kíváncsi, így az elkészült művet XI. Kelemen elsüllyesztette a levéltárban, a Hitterjesztés Szent Kongregációja számára pedig továbbra is Urbano Cerri harminc évvel korábbi áttekintése szolgált vezérfonalul. 38 Enciclopedia dei papi Roma 2000. III. 405-420. különösen 414-416. 39 Dizionario biografico degli italiani. IL. Roma 1997. 159-162. 40 Tosi: Ingoli 236. 41 APF SOCG Vol. 560. Fol. 159-160. APF Acta SC Vol. 77. Fol. 374-379. Dizionario biografico degli italiani. IL. Roma 1997. 159-162. Dizionario storico del papato. Ed. Philipe Levillain. Milano 1996. 342-345.
