Századok – 2002

Tanulmányok - Tóth István György: Ahogy Róma látott minket. Magyarország és Erdély a Propaganda jelentéseiben a 17. században III/547

550 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY a tudós ravennai papot, így nem csoda, hogy nem sokkal azután, hogy 1621-ben XV Gergely néven pápává választották, Ingolit bízta meg az unokaöccse, Ludovico Ludovisi nevelőjének feladataival. Alig pár hónappal később a fiatal tanítványból bíboros, „cardinale-nipote", azaz a főminiszteréhez hasonló befolyású pápai unokaöccs, továbbá a Hitteijesztés Szent Kongregációja tagja, majd prefektusa lett.1

1 Ingoli egyértelműen XV Gergely pápa és Ludovico Ludovisi kardinális embere volt, ám XV Gergely 1623. évi halála, majd pártfogója, Ludovisi kardinális bukása után is megtartotta a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkári tisztét, sőt „túlélte" az újabb támogatói, VIII. Orbán pápa rokonai, a Barberini-bíborosok száműzetését is, ő maradt a Kongregáció titkára egészen 1649-ben bekövetkezett haláláig. Ennek az volt az oka, hogy mind a két újabb pápával, VIII. Orbánnal (1623-1644) és X. Incével (1644-1655) is igen jó kapcsolatot épített ki azokban az években, amikor azok még Maffei Barberini és Giovanni Battista Pamphilij bíborosokként a Kongregáció tagjai voltak. Ingoli valóban igen művelt ember volt, alkalmas a világ misszióinak kézben tartására. Az anyanyelvén, az olaszon, és a kúria nyelvén, a latinon kívül, görögül, franciául, spanyolul, sőt egy ravennai honfitársa, Girolamo Fabri szerint, aki három évig a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárságán is dolgozott, még arabul is tudott. Ingoli nemcsak jogtudós volt, de csillagásznak és földrajztudósnak is számított, és egy kis értekezést is írt Galileo Galilei tanai ellen (amelyekben veszélyes, a protestánsoknak kedvező pápaellenes támadást látott). Galilei írásban válaszol Ingolinak, aki újból replikázott erre, majd Ingolinak Johann Kepler felelt. így Ingoli — akit azután az inkvizíció Galilei perében szakértőnek is felkért — az ekkor már túlhaladottnak számító ptolemaioszi világkép mellett lépett fel. Emiatt ellentétbe került még a közeli barátjával, XV Gergely pápa egykori államtitkárával, a Hitterjesztés Szent Kongregációja egyik nem bíboros tagjával, a Galilei mellett érvelő Giovanni Battista Agucchival is.12

A missziók szempontjából azonban nem a kopernikuszi világkép körül vita a fontos, hanem az, hogy Francesco Ingoli, a Kongregáció titkára egy rendkívül művelt és tájékozott, a földrajz és csillagászat tudományában is jártas, noha elavult tanokért hadakozó emberként igyekezett (általában sikerrel) kézben tartani a missziók ügyeit Kongótól Japánig, Mexikótól Temesvárig. Francesco Ingoli az 1620-as évek végén kezdett hozzá egy olyan átfogó mű megírásához, amely a katolikus egyháznak a világ minden pontján működő miszszióit tárgyalta. A több évi munkával befejezett értekezés, mint említettem, öt A Galileivel vitatkozó kéziratos értekezései mellett Francesco Ingoli több más munkát is írt, így egy kézikönyvet a plébánosok számára (Francesco Ingoli: De parochis et eorum offitio. Bononiae 1622.), és két munkát az egyházi szertartásokról. Ingoli tehát, bár nehézkes stílusát többen, így jó barátja, Giovanni Battista Agucchi nuncius is többször bírálták, nem az első könyvét írta a most bemutatott jelentéssel. 11 Andreas Kraus: Secretarius und Sekretariat. Der Ursprung der Institution des Staatssekretariats und ihr Einfluss auf die Entwicklung moderner Regierungsformen in Europa. Römische Quartalschrift für christliche Altertumskunde und Kirchengeschichte. 55. 1960. 43-84. Wolfgang Reinhard: Nepotismus. Der Funktionswandel einer papstgeschichtlichen Konstante. Zeitschrift für Kirchengeschichte. 86 1975. 145-185. Die Hauptinstruktionen Gregors XV fur die Nuntien und Gesandten an den europaeischen Fürstenhöfen. 1621-1623. I—II. Ed. Klaus Jaitner. Tübingen 1997. I. 113-143. 12 Dizionario biografico degli italiani. I. Roma 1960. 504-506. Dictionnaire d'histoire et de géographie ecclésiastiques. I. Paris 1912. 1049-1050.