Századok – 2002

Tanulmányok - Tóth István György: Ahogy Róma látott minket. Magyarország és Erdély a Propaganda jelentéseiben a 17. században III/547

AHOGY RÓMA LÁTOTT MINKET A 17. SZÁZADBAN 551 levél formáját öltötte. A leveleket a közép-európai katolikus megújulás egyik kulcsfigurájához, a Csehországban térítő Valeriano Magni olasz kapucinus szerzeteshez (1586-1661) intézte.1

3

Bár a levelek korántsem voltak fiktívek, azaz azokat valóban Valeriano Magninak szánta Ingoli, véleményem szerint ezek mégsem tekinthetőek igazi leveleknek, hanem csak levélformát öltött értekezéseknek. Ezt az bizonyítja, hogy amikor Ingoli Európa misszióit leírta (Európa volt az a kontinens, amelyet a titkár messze a legjobban ismert a négy földrész közül), akkor beszámolt a csehországi hittérítés eredményeiről is, noha ennek az egyik vezetője éppen a Hitterjesztés Szent Kongregációja által odaküldött misszionárius, Valeriano Magni volt. Magni — aki igen jó személyes barátságban állt Ingolival, — a csehországi térítésben, a jezsuitákkal és II. Ferdinánd császárral ellentétben, a békés meggyőzés eszközeit részesítette előnyben az erőszakos ellenrefomációval szemben. A pápák, bíborosok, királyok minden udvarban szívesen fogadott tanácsadója, a katolikus megújulás egyik igen sikeres írója végül fordulatokban gazdag életét a pápa parancsára elrendelt fogságban fejezte be, mutatva, hogy nézeteiből az egyházi felsőbbség parancsára sem engedett. A csehországi missziókat irányító Magninak aligha kellett elmagyarázni, hogy milyen tartományokból állt Csehország, kik azok a husziták és ki a prágai vagy olmützi érsek. Ingoli értekezése azonban, jelezve, hogy a titkár nem magánlevelet, hanem tudós memorandumot írt, a csehországi missziókat is bemutatta, noha az itt leírtak forrásai minden bizonnyal jórészt maga a címzett, Magni levelei voltak. Ingoli — mint ez más leveleiből kitűnik — azért kívánta elküldeni Valeriano Magninak ezt a levélformájú értekezést, hogy ezt a befolyásos kapcsolatokkal rendelkező csehországi olasz hittérítő megmutassa a katolikus német fejedelmeknek, így győzve meg őket a harmincéves háború egyik döntő szakaszában a katolikus missziók fontosságáról. Ugyanakkor a titkár Agucchinak arról is írt, hogy munkája segítheti a Kongregáció bíborosait, amikor a különböző helyeken folyó missziókról kell határozniuk.1

4 Ingoli nem elégedett meg a kéziratos formával, hanem szerette volna kinyomtatni a munkáját, erre azonban sohasem került sor. Az említett Agucchi, a Hitterjesztés Szent Kongregációja korábbi tagja, ekkor velencei nuncius, figyelmeztette Ingolit a levelében foglalt, a katolikus missziókról szóló információk roppant bizalmas jellegére. Ingoli 1629-ben megmutatta a múvét Ippolito Aldobrandini és Roberto Ubaldini bíborosoknak is, ez utóbbi, a korábbi franciaországi nuncius, a Kongregáció egyik alapító tagja is volt.15

A bíborosok a mű „zártkörű" 13

Valeriano Magni 1621-ben XV Gergely pápa rendkívüli követének, a szintén kapucinus Giacinto da Casalének titkáraként jött a térségbe, majd Ernst Harrach prágai érsek tanácsadója, és a csehországi kapucinus rendtartomány provinciálisa volt. Archivio storico della Sacra Congregazione de Propaganda Fide, Sacra Congregazione per l'Evangelizzazione dei Popoli, Roma (=APF) SOCG Vol. 56. Fol. 165. 170. 173. Vol. 67. Fol. 164. 190. Vol. 70. Fol. 7. Dictionnaire de théologie catholique. IX/2. Paris 1927. 1553-1565. Gaetano Moroni: Dizionario di erudizione storici-ecclesiastica. Venezia 1840-1860. LXXXVI. 51. Ignatius Kollmann: Acta Sacrae Congregationis de Propaganda Fide res gestae Bohemicas illustrantia 1/1. Pragae 1623. passim. German Abgottspon: P Valerianus Magni Kapuziner (1586-1661). Ölten 1939. APF SOCG Vol. 56. Fol. 165. 170. 173.. Vol. 67. Fol. 164. 190. Vol. 70. Fol. 7. 14

Giovanni Pizzorusso: Agli antipodi. 486. 19. jegyzet, gondos elemzés a Biblioteca Apostolica Vaticana Ottoboni-gyűjteményének iratai alapján. 15

APF Acta SC Vol. 3. Fol. 1-2., Vol.4. Fol. 325. Vol. 6. Fol. 30.