Századok – 2002
Tanulmányok - Tusor Péter: A magyar hierarchia és a pápaság a 17. században III/527
A MAGYAR HIERARCHIA ÉS A PÁPASÁG A 17. SZÁZADBAN 541 tette a francia vezetést török és erdélyi kapcsolatai miatt, hosszas halogatás után megtagadta a Habsburg-diplohiácia által több csatornán is folyamatosan sürgetett kérés teljesítését.4 2 Elsősorban azért, mert Franciaország az erdélyi szövetségese elleni — bármilyen jogcímen történő — pápai fellépés megakadályozására fenyegető hangú ultimátumot intézett X. Incéhez.4 3 A várt oszmán főcsapás végül nem Magyarország, hanem aMediterraneum felé irányult (kandiai háború 1645-1669). Az erdélyi hadjáratot lezáró, s a protestantizmus magyarországi pozícióit megerősítő linzi békeszerződés országgyűlési becikkelyezése ellen 1647-ben Róma — tehetetlensége ellensúlyozására — ugyanúgy ünnepélyes óvást emelt, mint azt később, az 1648. évi vesztfáliai békekötés esetében tette. Megkockáztatható tehát a kijelentés: a pápaság viszonyulása a magyarországi eseményekhez nemzetközi reakciójának előképe, sőt egyenesen modellje.44 A koncepcióváltás egy permanensebb törekvésben is tetten érhető. Az esztergomi érsekek helyének biztosítása a bíborosi kollégiumban — időnként másmás szempontoktól vezéreltetve — a korszak végéig napirenden volt. Lippay és Szelepchényi prímások makacs bíborosi ambíciói nem indokolhatók kizárólag személyes motivációkkal. A pázmányi minta követése egyúttal magában foglalta egy magasabb szintű római kapcsolatrendszer, egy még hatékonyabb érdekképviselet magvalósításának igényét. Sőt kifejezetten politikai célkitűzések elérését is. Lippay György már 1644-ben lépéseket tett kinevezése érdekében. A jezsuita Inchoffer Menyhért révén közvetlenül Rómában tájékozódott. A megkerülhetetlen császári ajánlás hiánya, majd a pontifikátus-változás nem kedvezett elképzeléseinek. A prímásnak 1646 őszén, amennyiben eláll a linzi béke országgyűlési becikkelyezése elleni ünnepélyes tiltakozástól, lehetősége nyílott volna a császári nomináció megszerzésére. О azonban nem kívánt élni az uralkodói ajánlattal. Bécs ezután birodalmi jelölteket részesített előnyben 45 Rom, Dipl. Korr., Fz. 55, Konv. Georg Jakusith an Ferdinand II. 1645, fol. 1-6., MOL M KL Litterae Roma exaratae (A 29), п. 22/1645. 42 Az 1645. június 21-én kiállított, III. Ferdinándnak címzett, Perscriptae a maiestate tua non semel litterae kezdetű pápai brève eredetije: ÖStA HHStA Rom, Hofkorr., Fz. 12, Konv. Innozent X an Ferdinand III. 1645, fol. 1., registruma: ASV Epist. ad princ., vol. 54, fol. 293r-294v ., fogalmazványa: ASV Armarium XLY vol. 29, fol. 45V, az államtitkárság vonatkozó utasítása: ASV Segreteria di Stato, Germania, vol. 31, fol. 24rv . 43 ASV Segr. Stato, Francia, vol. 92, fol. 28r-30v . 58r -59v . 87r -88v és vol. 309, fol. 8^9r. 13^-14v., ASV Epistulae ad Principes, vol. 54, n. 34. 36. 37. 38. 39 (Armarium XLV vol. 29, fol. 10r-12r ). 44 Szelepchényi György nyitrai püspök, udvari magyar kancellár Camillo Melzi bécsi nuncius előző évi protestálásáról annak kérésére 1648. aug. 4-én kiállított tanúságlevelének másolata: ASV Misc., Arm. I, vol. 11, fol. 326r-328v. Az igazolást Melzi aug. 7-én továbbította Rómába. Ezen utólagos igazolás kiállításának ténye és időpontja nem elhanyagolható momentum, ugyanis egybeesik a vesztfáliai pápai tiltakozás római előkészítésének (levéltári kutatások a 16. századig visszamenőleg a pápai protestációkról, stb.) idejével. Vö. Konrad Repgen: Die römische Kurie und der Westfälische Friede. Papst, Kaiser und Reich (1521-1644). 1/1-2. (BDHIR 14-15). Tübingen 1961-1965. 1/1, 12-29. - A nuncius tiltakozásának egy másik, még frissiben Rómába küldött másolata: ASV Segr. Stato, Germania, vol. 144, fol. 175rv. 45 Az esztergomi érsek fő riválisai ekkor Friedrich von Hessen-Darmstadt (a későbbi cardinalis Hassiae), Christoph Peutinger Äote-auditor, Carlo Emmanuele Durazzo és Francesco Carretto (marchese di Grana) voltak. Vö. többek között: ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korr., Fz. 56, Konv. Peutinger an Ferdinand III. 1647, fol. 1 és 5., ÖStA AVA Arch. Harrach, Kard. Ernst, Biographica, Kart. 172, fol. 462-463., ASV Segr. Stato, Germania, vol. 145, fol. 200 r-201r és 244 г -245 v., ASV Segr. Stato, Principi e titolati, vol. 62, fol. 42rv .
