Századok – 2002

Tanulmányok - Tusor Péter: A magyar hierarchia és a pápaság a 17. században III/527

542 TUSOR PÉTER A magyar prímás hat év elteltével, 1652-ben csupán egy rendkívüli (extra ordinem) „megnevezést" tudott a Habsburg-udvarban kieszközölni. Párhuzamosan a Szentszék előtt terjedelmes emlékiratokban fejtette ki a magyar korona történelmi jogosultságát a bíboros-ajánlásra. Többek között azt is a pápai döntéshozatal figyelmébe ajánlotta, hogy kinevezése hozzájárulna az Itália biztonságát tekintve kulcsfontosságú ország stabilitásának növeléséhez, a magyar világi rendek vezetőjével, Pálffy Pál nádorral (1649-1654) folytatott belpolitikai harc kedvező kimeneteléhez. A Pamphili-pápa pontifikátusa utolsó éveinek kreációit azonban kizárólag a Kúria belső szempontjai határozták meg.4

6 VII. Sándor (Fabio Chigi, 1655-1667) trónra lépése u,tán az esztergomi érsek jezsuita támogatással és egy császári magánajánlás segítségével kívánt célt érni. A rend vezetése felé római közvetítője Nádasi János S.I. volt. Az új pápa és környezete ezúttal komolyan fontolóra vette a magyar főpap bíborosi kinevezését. A lépés összhangban állt volna a squadron volante szellemiségével. Bécsből azonban titokban érvénytelenítették az uralkodói kérést. A jezsuita rendnek és a kuriális érdekeknek végül jobban megfelelt az ismert történetíró, Sforza Pallavicini' személye.47 Lippay ezután felhagyott önálló törekvéseivel. Elfogadta a birodalmi jelölt, Franz Wilhelm von Wartenberg regensburgi püspök (1649-1661) utáni második helyre szóló császári nominációt. A német prelátus 1660. évi előléptetése után végre ő lett az első számú császári favorit. Ezt annak ellenére el tudta érni, hogy mindjobban eltávolodott a Habsburg-udvar politikájától. Az 1659. évi országgyűlésnek a prímás kinevezése érdekében I. Lipóthoz (1657-1705), intézett kérése arra utal, hogy a bíborosi ambíciók ekkor már, legalább is részben, a formálódó magyar nemzeti egységpolitikát kívánták szolgálni. A következő, 1667. évi bíboroskreáló konzisztóriumot az esztergomi érsek viszont már nem élhette meg.48 46

A Fabio Chigi bíboros-államtitkárhoz és X. Incéhez intézett memoriálék: BAV Fondo Chigi, vol. N II 72 (Variorum Romae 1652), fol. 202r-205v

(Raggioni che ponno esser di motivo perché la santità di nostro signore promova l'arcivescovo di Strigonia)., ASV Misc., Arm. I, vol. 11, fol. 365r-366v (Alla santità di nostro signore. Considerazione sopra i meriti dell'arcivescouo di Strigonia)., fol. 367r-368v

(Alla santità di nostro signore. Considerazione sopra la persona e qualità dell'arcivescovo di Strigonia) - III. és IV Ferdinánd, valamint Lippay levelei a pápához, az államtitkárhoz, a bíboros-neposhoz és a császári követi feladatokat ellátó Girolamo Colonna bíboroshoz, Németország protektorához: ASV Segr. Stato, Princ. e tit., vol. 63, fol. 33V, vol. 64, fol. 27r-28v

., vol. 66, fol. 265V, ASV Segr. Stato, Vescovi e prelati, vol. 34, fol. 320v., BAV Fondo Chigi, vol. В I 5, n. 6., BSSS Arch. Colonna, Carteggio Girolamo I, n. 222/1652., BSSS Arch. Colonna, Souvrani, busta BL, n. 19. - Az ügyben buzgólkodó Melchior Inchoffer, valamint Pietro Giacomo Favilla és Pietro Giacomo Larzona-Favilla római püspökkari ágensek levelei a prímáshoz: AP AS Acta radicalia, capsa X, n. 196, 13. csomó, 50-51. 234-235 fol., 10. cs., 42-50. 192-196. 296-299 fol., 22. cs., 7-9 fol., 24. cs., 141-143. fol. - Bécs első számú jelöltje 1653-tól már Franz Wilhelm von Wartenberg regensburgi püspök volt. BAV Barb. Lat., vol. 6110, fol. 143-145 és BSSS Arch. Colonna, bust. BL, п. 145. 47

Nádasi levelei közvetítéséről Lippay prímáshoz: AP AS Act. rad., caps. X, п. 196, 24. es., 353-356. fol., 28. es., 29-32. fol., Scipione d'Elci bécsi nuncius és Giulio Rospigliosi bíboros-államtitkár levelezése az ügyben: BAV Barb. Lat., vol. 6112, fol. 124^125v., vol. 6111, fol. 280-281., BAV Fondo Chigi, vol. N I 26, fol. 10^11r., ASV Segr. Stato, Germania, vol. 32, fol. 86v., III. Ferdinánd levele (di proprio pugno) VII. Sándorhoz: ASV Segr. Stato, Germania, vol. 114, fol. 82r-83v

. 48 A fontosabb eseményekre: Nuntiaturberichte vom Kaiserhofe Leopolds I. I: 1657 Februar bis 1669 Dezember. (Archiv für Österreichische Geschichte 103). hrsg. v. Arthur Levinson. Wien 1913. 547-841, n. 149. 158. 162. 168. 173. 175. 177. 180., ASV Segr. Stato, Germania, vol. 444, fol. 279r. 424r

., vol. 445, fol. 249v-250r. 251v

., BSSS Subiaco, Arch. Colonna, Souvr., bust. BJ, n. 19., Venetia-