Századok – 2002
Tanulmányok - Tusor Péter: A magyar hierarchia és a pápaság a 17. században III/527
540 TUSOR PÉTER a kapcsolatrendszer szervezeti kereteinek normalizálódása, a squadron volante belső kúriai reformjai csupán részleges magyarázattal szolgálnak.39 A kifejezetten a koncepcióváltás jegyeit mutató fordulatra azért kerülhetett sor, mert a magyar klérus vezetése a Kúriával adódott problémák és nyíltan vállalt államegyházi kötődései ellenére sem kívánt hosszabb távon lemondani azokról a lehetőségekről, amelyeket a katolicizmus külföldi, önálló állami entitással rendelkező központja belpolitikai téren, illetve a török kiűzése ideájának valóra váltásában nyújthatott. Ez részben visszatérés a Forgách-féle irányvonalhoz, azzal a korántsem mellékes különbséggel, hogy már hiányzik a trienti program Rómacentrikus értelmezése. A pápaság nagyhatalmi szerepének elvesztése, bezárkózása, s az a tény, hogy Pázmány és a Barberinik összeütközésére is hasonló politikai motivációk miatt került sor, mindazonáltal nem sok reménnyel kecsegtetett a jövőre nézve. A koncepcióváltásnak ugyanakkor némi realitást kölcsönzött a kiváló római kapcsolatokkal rendelkező Szelepchény György bekerülése a püspöki karba, a Barberinipontifikátus, majd a harmincéves háború véget érte. A fordulatra utaló első jelentősebb akció már az 1640-es évek közepén, az annáta-kérdés rendezésével párhuzamosan megfigyelhető. A harmincéves háború utolsó szakaszában a magyar egyházi és világi rendi vezetés számára tág tér nyílt arra, hogy mind a frontokon, mind a diplomácia mezején a szorongatott Habsburgok segítségére siessen. Ennek keretében került sor Jakusith György egri püspök (1642-1647) római küldetésére 1645 elején. A püspök a császári diplomácia addigi eredménytelen kísérletei után a nyugati kereszténységet a töröktől védelmező Magyarország (propugnaculum Christianitatis) érdekeire hivatkozva próbálja meg elérni a Szentszék aktív fellépését a osztrák uralkodóház mellett.4 0 Jakusith a katolikus magyar rendek nevében és III. Ferdinánd megbízásából arra kérte több audiencián és emlékiratban X. Incét (Giovanni Battista Pamphili, 1644-1655), hogy a Szentszék nyújtson katonai, illetve pénzügyi segítséget (6000 katona toborzására 300.000 aranyat) Magyarországnak a francia és svéd szövetségben 1644. januárjában támadást indító török vazallus erdélyi fejedelem, a református I. Rákóczi György (1630-1648) ellen. Jakusith, illetve az útját megszervező, és követutasítását a Habsburg uralalmi szisztémában sajátos rendi „önkormányzatként" működő Magyar Tanács (Consilium Hungaricum), valamint a bécsi udvar beleegyezésével megfogalmazó Lippay prímás lehetségesnek tartotta, hogy Róma támogatásával nemcsak Rákóczit, hanem vele együtt a protestantizmust is ki tudják szorítani az ország területéről.41 A Szentszék azonban, bár figyelmez-39 A fontosabb eseménytörténet: Fraknói-. Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római Szentszékkel. III, 361-447., a gallikán cikkelyek elítélésére: Zolnai Béla: A gallikanizmus magyarországi visszhangja. Minerva 13—14 (1934—35) 21—63. 40 A részletek: Tusor Péter: Jakusith György egri püspök római követjárása 1644-45-ben (A magyar rendek kísérlete a Szentszék bevonására a török és az erdélyi protestantizmus elleni fegyveres harcba). Hadtörténelmi Közlemények 113 (2000) 237-268. 41 Követutasítása: MOL MKL Conc. exp., n. 1/1644 (!)., AP AEV n. 204, fol. 44-67., III. Ferdinánd credencionálisai: MOL MKL Conc. exp., n. 310 és 312/1644. n. 5-7/1645., Jakusith memóriáiéi X. Incéhez: ASV Miscellanea (Armadi I-XV), Armadio I, vol. 11, fol. 359r-362v (Sanctissimo domino nostro. Pro regno Hungáriáé)., 312rv és 317r v (Sanctissimo domino nostro. Supplicat Georgius Iakusith eb :tus episcopus Agriensis pro regno Hungáriáé)., 352r-354v (Ad sanctissimum dominum nostrum. ю Georgio electa episcopo Agriensi)., Jakusith beszámolói III. Ferdinándhoz: ÖStA HHStA
