Századok – 2002

Tanulmányok - Tusor Péter: A magyar hierarchia és a pápaság a 17. században III/527

A MAGYAR HIERARCHIA ÉS A PÁPASÁG A 17. SZÁZADBAN 531 A kedvezőtlen tendenciák megállítására az 1650-es években egy sajátos mozgalom jött létre a bíborosi kollégiumon belül. A squadron volante fokozatos térnyerése nyomán XI. Ince (Benedetto Odescalchi, 1676-1689) pontifikátusa alatt a Szentszéknek sikerült kitörnie a politikai elszigeteltségből. A szent liga megszervezése, Magyarország felszabadítása a régi nagyhatalmi szerep átmeneti viszszaállítását jelentette. A szigorú takarékossági intézkedéseknek, a nepotizmus visszaszorításának, majd hivatalos megszüntetésének (1692) köszönhetően sikerült stabilizálni a pápai pénzügyeket. Úgy, hogy közben az egyházi bevételek ismét jelentősen csökkentek. A bonyolult kúriai ügykezelési rendszert egyszerűsítették a római udvar ekkor kialakult arculata századunkig meghatározó maradt. A Kúria reformjának egy évszázadot késő megvalósulása mindazonáltal csak átmeneti eredményeket hozhatott. Itália általános hanyatlásának, az európai politika és a mentalitás szekularizálódásának hatása alól a pápaság nem tudta kivonni magát.16 A római központ és a nemzeti egyházak kapcsolatainak meghatározó princípiuma az egyre erősödő állami kontroll volt. Általános az egyházi és politikai érdekek interferenciája. A kapcsolatrendszert tovább terhelték a leginkább a 17. század első felében kiéleződött financiális kérdések, a kúriai hivatalok bonyolult rendszerében eligazodni mind nehezebben tudó érdekképviseletek hiányosságai. Állandósulnak a joghatósági viták, különösen a nemzeti bíborosok kinevezésében, a püspöki székek, egyházi javadalmak betöltésében, jövedelmeik felhasználásában. A szétváló egyházi és világi jogrendszerben a helyi egyházaknál a kánonjog alkalmazása mindinkább háttérbe szorul és Róma centralizmusával szemben alkalmanként a trienti program önálló, episzkopalista értelmezésével kísérleteznek. Az állami befolyás növekedése végül a katolikus államegyházi formációk kikristályosodásához vezetett. A folyamatot ideologikus felhangok is kísérték. Például a gallikanizmus, vagy a Germania Sominak a 18. században a febronianizmusba torkolló ideája.17 A barokk pápaság egy területen tudta megőrizni a reformkorszak lendületét. A hagyományos egyházszervezet és a racionalizálódó, abszolutisztikus világi államhatalom összefonódása mind nehezebben kezelhető probléma elé állította. Róma ezért az egyetemes missziószervezés keretében egy új, közvetlenül neki alárendelt, helyenként a régivel párhuzamos, négy földrészre kiterjedő egyházi struktúrát épített ki. Ezzel a világtörténelem első globális jelenségét teremtette meg.1

8 Kraus: Das päpstliche Staatssekretariat unter Urban VIII. 1623-1644. (RQ Supplementheft 29. Forschungen zur Geschichte des päpstlichen Staatssekretariats 1). Rom-Freiburg-Wien 1964. - A kutatás előtt álló feladatokra szintén Kraus tói: Die Geschichte des päpstlichen Staatssekretariats im Zeitalter der Katholischen Reform und der Gegenreformation als Aufgabe der Forschung. RQ 84 (1989) 74-91. 16 A squadron volantera: Marie Louise Roden: Cardinal Decio Azzolino and the Problem of Papal Nepotism. AHP 34 (1996) 127-157 és [Uő.] Cardinal Decio Azzolino, Queen Christina of Sweden and Squadron Volante. Political and Administrative Developments at the Roman Curia 1644-1692. Aun Arbor 1993., a korszak pápáira: Enciclopedia dei Papi. III: Innocenzo VIII-Giovanni Paolo II. ed. Istituto della Enciclopedia Italiana. Roma 2000. 336-389. 17 E problémakör máig legjobb összefoglalása: Georg Lutz: Rom und Europa während des Pontifikats Urbans VIII. Politik und Diplomatie. Wirtschaft und Finanzen. Kultur und Religion. In: Rom in der Neuzeit. Politische, kirchliche und kulturelle Aspekte, hrsg. v. R. Elze-H. Schmidinger-H.S. Nordholt. Wien-Rom 1976. 72-167, 142ss. 18

A tengernyi irodalomból kiemelkedik: Sacrae Congregationis de Propaganda Fide memoria Rerum. 350 anni a servizio delle missioni 1622-1972. 1/1: 1622-1700. ed. Josef Metzler. Rom-Freiburg-Wien 1973.