Századok – 2002

Történeti irodalom - Csetri Elek: Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás 1800-ig (Ism.: Bekker Zsuzsa) II/505

506 TÖRTÉNETI IRODALOM i dolkodás-történeti kutatásoknak, akár történész, akár közgazdász a kutató. Ebben a kategóriában sorjáznak olyan művek, írások, praxisok ismertetései és elemzései, mint Bethlen Gábornak, országa „első kereskedőjének" gazdaságfejlesztési problematikája, az Approbatae Constitutiones (1653) és a Compilatae Constitutiones (1669) által kodifikált keretek láttatása, Bethlen Miklós kancellár Kereskedelmi tervezete (1689, 1703), Hadik András Erdély gazdasági állapotáról (1768) írt műve, vagy Frivaldszky János Projectum oeconomicuma (1770). A gazdasági mikroszféra gondolkodásának milyensége, írásművek általi közvetítettsége sem kerülte el Csetri Elek figyelmét. Jóllehet e vonatkozás feldolgozása egy komplex kutatás részeként természetes, mégis szerencsés, hogy történész végezte az úttörést, mivel a közgazdász számára e szféra irodalmának néhány megjelenése valójában kívül esik a szokásos értelemben vett szakirodalom körén. A kalendáriumi irodalom, a gazdasági versek és imák ugyanakkor gyönyörű megjelenítései a kor gondolkodásmódjának és viszonyainak, s szélesebb körben is hatottak, mint a szakmunkák. A száraz és racionalista utókor mégis előbb kezd a méhészeti, juhtenyésztési és bányászati írások számba vételébe, mint a hétköznapi gazdasági gondolkodásról és viselkedésről jobban árulkodó, e traktátumok műfaján kívül álló írások elemzésébe. Örömforrás volt, hogy Csetri megfelelő terjedelemben és példákat idézve tárgyalta a gazdasági nézetek kifejtésében jeleskedő oktató költészetet: Szentmártoni Bodó János, Török István és Oroszhegyi Mihály mesterség dicsérő énekeit. A recenzens személyes öröme, hogy ennek nyomán kereste meg és olvasta el Felvinczi György „Az tisztes és nemes kalmaroknak avagy arus embereknek illendő ditsireti" című, Lőcsén 1690-ben megjelent 101 strófás költeményét. Ha a kifejtett gondolatokat közgazdasági koncepcióknak próbáljuk megfeleltetni, akkor közgazdászvoltom — legalább is ebben a költeményben — nem elsősorban „a munka értékteremtő szerepének felismerését", hanem az értékfelfogások közül a szűkösség-ritkaság, mint ármeghatározó koncepció lényegének szépséges leírását látja benne. ,,A' mi bö itt, abban Vitt Muszka országban, s Szűköt hozott az árán: Tudgya hogy mi ott bö, Annak az árra nö, Meleg ország határán: Kikért a' jó Kalmár, illy messze földre jár: Hát hogy örülnél kárán?" Ha „a munka értékteremtő szerepéről" tágabb értelemben beszélünk, ha nem közgazdasági érték-, illetve árcentrum-kategóriát értünk rajta — azaz akár köznapi, akár etikai, vagy filozófiai fogalomként utalunk rá — akkor a történészi megállapítással valójában egyetértek. Ez a megjegyzés vezet át ahhoz az észrevételhez, ami feltehetően abból táplálkozik, hogy a recenzens közgazdász. Nevezetesen, hogy a korabeli merkantilizmus nézeteinek, felfogásának, a merkantilizmusnak, mint doktrínának nemzetközi mérce minőségben való felhasználása gyakran szigorúbb ítélőszékként működik a könyvben, mint ami teoretikusan méltányos. Voltaképpen egyetértek avval a globális ítélettel, ami Csetri Elek egész művéből következik, ahogy a műveket, a kor egész gazdasági gondolati anyagát és praxisát megítéli és tárgyalja. Inkább a szóhasználat tűnik alkalmanként keménynek. Bethlen Gábor gazdaságpolitikáját értékelve írja: „nem a merkantilizmus elméletének tudatos előre megfontolt alkalmazásából" következett. (29. o.) Ezt megelőzően veti fel: „Félévszázad óta folyik a vita, hogy Bethlen Gábor kora kialakuló gazdasági áramlata, a merkantilizmus képviselője volt-e?" (28. o.) Nos, a közgazdászok legalább ennyi idő óta vitatják, hogy a merkantilizmus, mint doktrína egyáltalán helyénvaló kifejezés-e. Schumpeter többnyire idézőjelben használja a fogalmat. Inkább az az elfogadott mára, hogy e terminus, amit a fiziokrata Mirabeau márki, majd utána Adam Smith használt egy általuk élesen ellenzett nézetrendszer jellemzésére, nem tekinthető sem rendezett diszciplínának, sem egységes doktrínának. Ez nem kérdőjelezi meg azon felvetés tárgyalásának helyességét, hogy megtudjuk, vajon Bethlen ismerte vagy sem azokat az írásokat, amelyeket mai szóhasználattal merkantilista irodalomnak nevezünk. Ezen művek jelentős többsége ugyanúgy nem doktrinális tudás, hanem a józan érdekfelfogás nyomán kialakítandó cselekvések befolyásolására született, mint a bethleni gazdaságpolitika, s a részben utólag azonosított közös elemeikben, fellelhetők olyan momentumok, ami miatt Bethlent merkantilistának is minősíthetjük. A korai merkantilista írások nagy részének szubsztanciális mondanivalóját gyakorlatilag lefedi a Csetri Elek által idézett szépséges mondat Apáczai Csere János Encyclopaediájából (8.IV12): „így osztán nem mü hordoznók a gyönyörűséges gréci tallérokat idegen országokba, hanem más hozna bé münekünk s mü népünk gazdagodnék belőle." Csetri Elek műve valóságos hiányt pótol, s inspirál arra is, hogy a magyar gazdasági gondolkodás történetének Erdélyen kívüli modernkori feldolgozatlanságát még hangsúlyosabb mulasztásként láttassa. A koncepcionális elszántságon, a szívós munkán túlmenően közgazdászi és történészi kvalitások egyaránt szükségesek a feladat teljesítéséhez. Csetri rengeteg levéltári anyagot is