Századok – 2002

Történeti irodalom - Csetri Elek: Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás 1800-ig (Ism.: Bekker Zsuzsa) II/505

505 TÖRTÉNETI IRODALOM i Csetri Elek AZ ERDÉLYI MAGYAR GAZDASÁGI GONDOLKODÁS 1800-IG Erdélyi Gazda Kiadó, Kolozsvár, 1999. 143 o. Érdeklődéssel és várakozással vettem kézbe Csetri Elek könyvét, s némi „nahát"-os sóhajtással, hiszen a magyar közgazdasági gondolkodás történetének tudományos feltárása még nem történt meg. Egyetlen szisztematikus és átfogó feldolgozás létezik, Kautz Gyula 1868-ban kiadott „A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Magyarországon" című műve. Ott is utal a szerző az első feldolgozások nehézségére, s arra, hogy könyve a „doktrinär fejtegetésektől távol marad s könnyen megérthető eszmemeneten alapszik", mivel a „művelt közönség" kezébe olyan olvasmányt igyekszik adni, hogy az „egészséges nézetek terjedése és meggyökerezése elősegíttessék". A „művelt közönség" ez irányú igénye e tárgyban máig „elhanyagoltatott". Az okok szerteágazóak, s az ismertetés keretét meghaladnák. Tény azonban, hogy közgazdászok generációi sorjáztak anélkül, hogy akárcsak névről is ismerték volna előző korok neves gazdasági gondolkodóit. A kialakult ismerethiány általános és szembeötlő, az űr kitöltése sürgető, hacsak nem nyugszunk bele homogenizált, tértől és időtől független „tankönyvi" közgazdaságtan létezésébe, egyenreceptek minden átgondolást nélkülöző másolásába, s menetrendszerű meglepetések átélésébe, mely szituációk érthetőbbé, s némi történeti ismerettel elkerülhetőbbé válnának. Az ismerethiány fehér foltjainak megszüntetése izgalmas kutatói feladat akár történeti, akár közgazdasági szemlélet ösztönzi a közelítést. Az 1800-as évek előtti gazdasági gondolkodás feldolgozása azonban kínálja magát a történésznek, hiszen a közgazdasági gondolkodás modern kori története körülbelül ekkor indul, a tudományág önállóvá válása erre a korra datálódik. „A nemzetek gazdagsága", Adam Smith klasszikus műve, a közgazdászok szinte egyezményes mérföldköve a diszciplína önálló tudományági megjelenése tekintetében, 1776-ban jelenik meg; Magyarországon gazdaságtudományi szakmunkák voltaképpen a 19. században születnek majd csak meg Berzeviczy úttörését követően. A gazdasági gondolkodás története az 1800-as éveket megelőzően tehát nem szorosan vett gazdasági teóriatörténet, hanem sokszínűen, sokágúan épül be a társadalom és gazdaság történéseibe, valamint a kultúra és gondolkodás még nem szakosodott, nem részdiszciplínákra különült egészébe. Csetri Elek könyve negyed évezrednél hosszabb időszakot ölel át, a 16. század elejétől, közepétől tekinti át az erdélyi gazdasági gondolkodást az 1800-as évek elejéig. Vagyis, ott fejeződik be az áttekintés, ahol a szó szoros értelmében vehető közgazdaságtani munkák megszületése elkezdődik. Kautz hazánkra tekintve tömören így jellemzi a korszakot: „Szóval: Magyarország közgazdaságában a középkor lényegileg egészen a 18-dik századig tartott." A feladatmegoldás úttörő jellegét csak fokozza, hogy a história tudománnyá formálódása során is kevéssé tartoztak a vizsgálandó tárgyak közé a művelődés gazdasági vonatkozásai. Csetri Elek is természetszerűen hiányként élte meg, hogy kutatását nem segítette a magyar gazdasági gondolkodás történetének feldolgozása, kismonográfiájában rámutat, hogy a 18. századi agrárirodalom kivételével voltaképpen feltáratlan területen járt. Könyve felépítésében századok szerint halad, de helyesen ezek hosszú, illetve rövid századok Erdély nagy sorstörténései által tagoltan. Első fejezete az Erdélyi Fejedelemség megalapításával (1541) kezdődik. A második az 1600-as évektől, a fejedelemség virágkorát és hanyatlását átfogva elvezet a Habsburg Birodalom tartós berendezkedése időszakáig, 1711-ig. A 18. század áttekintése innen indul és a felvilágosodás századaként jelölve a korszakot, az olvasót az 1800-as évek kezdetéig vezeti el, ahol csírában megjelennek a reformkor problémái. A 18. század két alperiódusa a késő barokk (1711-1765), és a felvilágosodás-kori irodalom (1765-1800). A feldolgozás kiterjed a gazdasági gondolkodás kifejezésformáinak és feltételrendszerének legszélesebb körére. A feltételrendszernél bemutatja a gazdasági élet jellegéből és milyenségéből adódó, a gondolkodás mikéntjét meghatározó szituációkat, látjuk az oktatási rendszer hiányát vagy hozzájárulását, a külföldi peregrináció irányait, méreteit, az ott tanulható gazdasági nézetek bemutatásával együtt. Felvillan a kor gazdasági „izmusainak" nézetrendszere is, mint mérce. Egyaránt vizsgálati körébe veszi — mai terminológiával élve — a gazdasági gondolkodás megnyilvánulásainak makro- és mikroökonómiai vonatkozásait. Az államháztartástan gondjai, a korban megvalósult vagy csak elaborátumként kifejtett gazdaságfejlesztési koncepciók, a törvényekben kodifikált gazdasági praxis tárgyalása a makroszint megjelenése. Ennek a gondolatkörnek lenyomatai azok a munkák, melyek, ha megkutatottak, részét képezik a szokásos gazdasági gon-