Századok – 2002
Múltunk kritikus kérdései - Kristó Gyula: Néhány vármegye kialakulásának kérdéséhez II/469
NÉHÁNY VÁRMEGYE KIALAKULÁSÁNAK KÉRDÉSÉHEZ 475 további mérlegelést igényel. A dolog jelen pillanatban mindenesetre úgy áll, hogy a Hunyaddal kapcsolatos adatok kései volta, továbbá várszerkezetének teljes hiánya inkább azt valószínűsíti: a későbbi formájában ismert Hunyad az eredetileg egész Dél-Erdélyt magában foglaló Fehér megyéből szakadt ki a 13. század folyamán, és éppen a megye kései alakulása miatt Hunyad föld-fa várára a történelem ekkor már nem osztott ki számottevő szerepet. Hiába állt tehát már ott évszázadok óta az erősség, ispánsági központ a 13. században mégsem lett, bár a megyének e vár kölcsönözte a nevét.2 3 Önmagukban a régészeti leletek (adott esetben a várak) tehát nem adnak kétségtelen hitelű történeti információkat, melléjük minden esetben fel kell sorakoztatnunk az írott kútfőket.2 4 Szolnok Szintén a vár meglétéhez vagy hiányához kapcsolódva fejtett ki Szolnokkal kapcsolatban új elméletet Németh Péter. Szerinte a döntő mozzanat az, hogy a Tisza parti Szolnoknak egyáltalán nem volt vára. Ennélfogva az Erdélyig elnyúló Szolnok megye nem haladhatott a Tisza partjáról kelet felé, hanem Erdélyből jutott el az a Tiszáig. A megye első ispánjának emlékét a később Közép-Szolnok megyei Zálnok település őrzi. Az első ispáni vár az erdélyi Dés fölött emelkedett, utóbb a közeli Kozárvárra került át, majd a tatárjárás okozta pusztítás után a megye központja „az alig távolabb fekvő, de annál jobban védhető Bálványosvár" lett.25 Németh elméletében téves a kiindulópont. Hogy a Tisza parti Szolnoknak volt korai földvára, arra maga idézi a 16. század közepéről a koronatanút, aki szerint Szolnoknak „ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek, tudniillik ott ömlik a Zagyva a Tiszába", sőt e 16. századi szerző még egyszer megerősítette ennek létét: „kibővítették és megerősítették a régi földsáncot, melyet a két egymásba torkolló folyó fog közre".2 6 Németh nem érzékelte ennek az adatnak a súlyát, a sáncok jelentéktelenségét, kicsiny voltát hangoztatta, és szembeállította egy másik 16. század közepi híradással, amely szerint ott korábbi erősség nem volt. Rossz logikával arra következtetett, hogy ez utóbbi adat kioltja az előbbi hitelét. Holott valójában arról van szó, hogy a terepen járatos szerző látta a sáncot, viszont a sáncról hallgató generálist erről nem tájékoztatták. Németh eljárását már Bóna kritikával illette, s rámutatott arra, hogy a szemtanúk nem csupán látták a régi sáncot, hanem éppen annak kibővítésével és megerősítésével hoztak létre új erősséget. Sokkal súlyosabb lenne Németh Péter azon érve, hogy „az elmúlt száz évben a szolnoki vár területéről vagy közvetlen környékéről a bennünket érdeklő 11-13. századból figyelembe vehető régészeti anyag nem került elő", ha igaz lenne, de nem az. Bóna István ekként cáfolta Németh állítását: „Az 1046-ban meggyilkolt Zounuc comes föld-fa vára nyilvánvalóan azonos a Tisza-23 Kristó Gy.: az 5. jegyzetben i. m. (A vármegyék) 504-506. 24 Kristó Gyula: A magyar állam megszületése. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár. 8. Szeged 1995. 177-181. 25 Németh Péter: Szolnok megye kialakulásának kérdéséhez. In: Tanulmányok és közlemények. Szerk. Újváry Zoltán. Debrecen-Szolnok 1995. 109-118. 26 Bernardo de Áldana magyarországi hadjárata [1548-1552]. Közreadja Szakály Ferenc. Fordította Scholz László. Bibliotheca Historica. Bp. 1986. 111., 116.
