Századok – 2002

Múltunk kritikus kérdései - Kristó Gyula: Néhány vármegye kialakulásának kérdéséhez II/469

472 KRISTÓ GYULA tak régebbi írott kútfőket, ám írásba foglalhattak szóhagyományokat is, továbbá olykor maguk szőtték tovább a cselekmény fonalát. E részletes vizsgálatok elvégzéséig, illetve amíg egyéb más, hitelre inkább számot tartó adatok nem szólnak Laskai másutt ismeretlen hírei (köztük a zalaiak említése) megbízhatósága mellett, addig nem látom elfogadhatónak, hogy a 16. század eleji szerzők — és éppen a kérdéses helyen — nagy régiségre visszamenő forrás(oka)t hasznosítottak volna. Magam — már csak a gyér forrásanyagra tekintettel is — természetesen nem utasíthatom el sem Solymosi, sem Zsoldos feltevését, ugyanakkor az alábbiakban megkísérlem összefoglalni arra vonatkozó érveimet, hogy Somogy mint megye 1009-ben létezett, illetve hogy a veszprémi püspökség 1009. évi okleveléből neve azért hiányzik, mert ekkor még Pannonhalma — és nem Veszprém — joghatósága alá tartozott. Bár közvetlen és feltétlen hitelre számot tartó adat egyik feltevésem bizonyítására sem áll rendelkezésre, de számos olyan körülmény jöhet szóba, amelyek ha külön-külön talán nem is elégséges súlyúak, de együttesen erre mutathatnak. 1. A viszonylag jól ismert Ajtony-történetből levonható az a következtetés, hogy amikor Szent István leverte ellenfelét, annak területén, illetve annak központját felhasználva vármegyét (várispánságot) hozott létre. Ha Koppány valóban somogyi (somogyvári) volt, szerfelett furcsa lett volna, ha e vármegyét nem Somogyban és nem Somogyvár központtal hozta volna létre röviddel a katonai győzelmet követően. 2. Az. 1001. évi (valójában 1002-ből való), ám interpoláltnak tekintett pannonhalmi kiváltságlevél egyes szám első személyben szóló részében említi Somogy megyét, amely Istvánt el akarta űzni atyai székéből.1

2

Somogy megye léte tehát aligha anakronizmus az oklevél keltének időpontjában. Legújabban pedig még az is felmerült, hogy e hely nem feltétlenül későbbi betoldás, hiszen Érszegi Géza szerint „csábító arra gondolni, hogy az egyes számban fogalmazott rész az igazi".1

3 3. A pannonhalmi oklevél szól arról, hogy István — Koppány felett aratott — győzelmekor Pannonhalmán kívül még nem voltak püspökségek és apátságok Magyarországon.1

4

Ez alapvetően igaz lehet azzal a megszorítással, hogy a veszprémi püspökség éppen alapítás alatt állott. Ebben a helyzetben 997-ben Somogyot aligha lehetett más egyházi joghatóság alá helyezni, mint a pannonhalmi apátság alá. 4. Hogy István valóban ekként járjon (és járhatott) el, a felesége és környezete révén frissen megismert német tapasztalatok is gyámolíthatták. Ugyanis majd csak az 1002-ben német trónra lépő II. Henrikkel vett erőteljesebb lendületet az a reform, amely visszaszorította a szerzetesi közösségeket a kolostorok falai közé, és nem bízott többé egyházigazgatási feladatokat apátokra. István utóbb már ehhez a kurzushoz igazodott.1

5 5. Mindamellett még a 11-12. század fordulója táján is kitetszik, hogy az apátok püspök alá rendelése, illetve az egyházigazgatásból való kiszorításuk Ma-12

Diplomata Hungáriáé antiquissima. I. Edendi operi praefuit Georgius Györffy. Budapestini 1992. (a továbbiakban: DHA. I.) 39. 13

Érszegi Géza: Szent István pannonhalmi oklevele (Oklevéltani-filológiai kommentár). In: Möns sacer 996-1996. Pannonhalma ezer éve. I. Szerk. Takács Imre. Pannonhalma 1996. 73. 14

DHA. I. 40. 15

Kristó Gyula: Szent István király. Tudomány - egyetem. Bp. 2001. 94.