Századok – 2002
Közlemények - Nógrády Árpád: A földesúri pénzjáradék nagysága és adóterhe a késő középkori Magyarországon II/451
468 NÓGRÁDY ÁRPÁD I lelően szolgál, persze már kialakulásakor is részint fikció volt, és a középkor végére a paraszti szolgálat alapelvén, az úr védelmén is számos seb tátongott már, a keretek azonban még a régiek voltak. E ponton, mintegy visszakanyarodva Fügedi becsléséhez, a fenti településekre nézve a királyi adó jobbágybevételekhez viszonyított nagyságát is fejezzük ki. így azt tapasztaljuk, hogy az adóterhek ez esetben is csak ritkán léphették át a 10%-os határt. Gönc esetében például a subsidium egyszeri fizetése bevétel 2,8%-át vitte el, Németsókon az egy forintos segély 1474-ben hozzávetőleg 1,5%-os adóval ért fel, Misérd portáit pedig átlagosan 2%-os teherrel sújtotta. Igaz, itt is felbukkan súlyosabb adózásra utaló adat: Vők például gabonabevételének mintegy 7%-ával tehetett csak eleget a királlyal szembeni egyforintos kötelezettségének. Aligha vitatható persze, hogy egy Árvában, vagy Liptóban élő parasztcsalád számára a királyi adó kifizetése jóval nagyobb terhet jelenthetett, mint egy csallóközi parasztgazdaság életében. Mégis Vők esete — úgy vélem — szélesebb általánosításra is lehetőséget ad. A falu gabonabevétele ugyanis korántsem magas, portánként 15 forintra tehető, amit a pozsonyi árak mellett hozzávetőleg 15 hold gabonavetés biztosít. Az egy forint bevétel azonban úgy látszik Somogyban is általános lehetett, mert a helybeli parasztemberek a búzavetést holdanként ennyivel számolták.6 6 Mindehhez még az állattenyésztés és a szőlőtermesztés haszna is társult, s ez arra utal, hogy a Mátyás féle „segély" két, sőt háromszoros kivetés mellett sem tekinthető egyfajta, minden ésszerűségtől elrugaszkodott adónak, igaz, összege a tehetős mezővárosok és falvak bevételeihez volt szabva. Hogy e becslés a nagyságrend szintjén valószínűleg helytálló kell legyen, azt a korabeli Franciaország példája is megerősíti. A középkori Európa legnépesebb országában a királyi adó 1482-ben az ország agrárproduktumának 13%-át, 1515-ben pedig 6,5%-át emésztette fel.67 66 A Héderváry-család oklevéltára I—II. Közli: Dr. Závodszky Levente. Bp. 1922. II. 391. és 395. 67 Histoire économique et sociale de la France. 1/2 Par Emmanuel Le Roy Ladurie et Michel Morineau. Paris 1977. 978-979.
