Századok – 2002
Közlemények - Nógrády Árpád: A földesúri pénzjáradék nagysága és adóterhe a késő középkori Magyarországon II/451
464 NÓGRÁDY ÁRPÁD i bizonyos megszorítással.. Az adólajstrom ugyanis nemcsak datálatlan, hanem címe sincs, így a benne szereplő összegeket, tagadhatatlanul önkényesen, az évi rendes cenzus egyik fizetési határnapjához tartozó tételeknek tekintettem, s ennek megfelelően a becslésnél kétszeresüket vettem alapul. Az eljárás tekintélyes adókat szült, s az eredmény számszerűen ekképp foglalható össze: Kezdjük a sort mindjárt az egykor Csütörtökhely közelében fekvő, s később annak határába olvadt Németsókkal. A tizenkét jobbágytelket számláló település csallóközi léptékkel mérve is elsőrangú gabonatermelő község volt, 6330 mérő termése önmagáért beszél. Az ebből befolyó összeg 825 forintra tehető, vagyis átlagosan majd 70 forint értékű búzatermés juthatott minden egyes telekre. Ehhez képest 15 forint adója (1,25 forint portánként) a maga 1,8%-os terhével tulajdonképpen szóra sem méltó.49 A Vásárút közelében fekvő Vámosújfalu sokban hasonlíthatott a pozsonyi káptalan fentebb bemutatott birtokához. Jobbágyai a jelentős, de nem kizárólagos gabonatermesztés mellett ugyanis halászatból éltek. A búzából származó jövedelmük ennek megfelelően lényegesen kisebb Németsókénál, 503 forint, s a 26 telekre vetítve, nyilván a hasonló szerkezetű gazdálkodásból adódóan, inkább Vásárútéval mutat közeli rokonságot: 19 forint. S természetszerű, hogy adója is arányaiban némileg „magasabb": 4,4%.50 Misérdet, jóllehet inkább Németsók után illett volna említeni, két ok miatt is a rövid felsorolás végére hagytam. Egyrészt portáinak száma a korszakból nem ismert, másrészt az adólajstrom a település mellett 30 forint kötelezettséget jelez, aminek kétszeresével számolni egy egyszerű falu esetében legalábbis kétséges. Ezt a gyanút egyébiránt az 1549. évi királyi adójegyzék is megerősíteni látszik, amely a településen mindent egybeszámítva sem ismer 19 gazdasági egységnél (porta, zsellér, űj telepítés, „egyéb") többet. így pedig 2-3 aranyforint rendes évi adóteher jut a település minden egyes gazdasági egységére. Vajon reális lehet egy efféle feltételezés? Nos, Misérd gabonatermését ismerve egyértelmű igen a válasz. A falu 7350 mérős búzatermése a tized lerovása és a vetésre szánt negyedrész elraktározása után is majdhogy 1000 forint jövedelmet jelentett, aminek a feltételezett 60 aranyforint adó mindössze 6%-át vitte el.5 1 Persze Németsók és Misérd helyzete átlagosnak semmi esetre sem tekinthető: gabonabevételük valójában egy kivételes adottságú terület rekordtermésének eredménye. Esetük azonban két szempontból is példaértékű. E kivételes bőség ugyanis, amely portaátlagban a szintén csallóközi Tárnok falu 1568. évi rendkívüli termésével is felér,5 2 egyrészt azt sugallja, hogy az ország egyik legtermékenyebb területén a 16. századi agrárkonjunktúra tetőpontján jelentkező termésmennyiségek korántsem különlegesek, sőt évszázados múltra tekintenek vissza. 49 Pszkv. 13. és DL 11 718. 50 A becsűlevél külön is megemlít egy jó dunai halászóhelyet ott, ahol a falu lakói „soient pisces pendere cum sagenis et retibus" (DL 11 718.). 51 DL 32 862. (Az 1549. évi adójegyzékre 1. Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I-H. Bp. 1990. П. 588. 52 Magyarország története tíz kötetben. Főszerkesztő: Pach Zsigmond Pál III/1-2. Bp. 1985. III/l. 341-342. A településen Zimányi Vera, a fejezet írója, jobbágyportánként átlagosan 153 mázsa búza- és zabtermést feltételez.
